„Davisson–Germer-kísérlet” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
a jelölések, elírások javítása
1. sor:
A '''Davisson–Germer kísérletet''' [[Clinton Davisson]] és [[Lester Germer]] amerikai [[fizikus]]ok végezték el [[1927]]-ben, amely igazolta a [[de Broglie hipotézis]]t. A de Broglie hipotézis azt mondja ki, hogy az anyag részecskéi (mint például az elektron) hullám tulajdonsággal rendelkeznek. Ez a kísérlet történetileg fontos része a [[kvantummechanika|kvantummechanikának]], a kvantummechanikai elvek és a [[Schrödinger-egyenlet]] megerősítésében.
 
[[Louis de Broglie]] 1924-ben tette közzé a hullám-részecske elméletét, amelyben azt indítványozta, hogy minden anyag a foton hullám-részecske dualitást mutatja. De Broglie szerint minden anyagra és a sugárzásokra is igaz, hogy a részecske E energiája arányos a ν frekvenciával, amely a υλ hullámhossz függvénye (Planck -féle összefüggés)
 
E=
 
és a részecske impulzusa, p levezethető a λ hullámhosszából, amit de Broglie egyeletnek neveznek
 
p= h/λ
 
ahol h a [[Planck -állandó]].
 
1926-ban, ismerve Davisson és Germer kísérletének előzetes eredményeit, [[Walter Elsasser]] megjegyezte, hogy az anyag hullám tulajdonsága vizsgálható lehetne kristályos szilárdtesteken elektronszórással, mivel a [[Röntgensugárzás|röntgen sugarak]] hullámszerű természetét is megerősítették a röntgen sugárszórási kísérletek kristályos szilárdtesteken.
17. sor:
==A kísérlet==
 
A kísérletben egy elektronágyú bombázza elektron sugárral egy nikkel kristály felületét merőlegesen a felületre. Az elektronágyú egy izzó fűtőszálból állt, amely termikusan gerjesztett elektronokat bocsájt ki, amelyeket egy 54V-os54 potenciálV különbségűpotenciálkülönbségű téren át gyorsítanak fel, ésami ez 5054 [[eV]] kinetikus energiát ad át átaz elektronoknak. Egy elektrondetektor θ = 50° szögben érzékeli a becsapódást, és méri a beérkező elektronokat ebben a különleges szögben.
 
A de Broglie összefüggés szerint egy 54 eV-os sugárnak a hullámhossza: 0.,165 [[nm]]. A kísérleti eredmény: 0.,167 nm volt, ami igen jól megegyezik a [[Bragg-törvény]] jóslatával:
 
nλ=2d ·sin (90º -Θ/2)
 
ahol n = 1, Θ = 50°, és a nikkel kristályokkristálysíkjai közti távolság: d = 0.,091 nm, amely a korábbi röntgensugaras kísérletekből ismert volt.
==Források==