„Schlieffen-terv” változatai közötti eltérés

A '''Schlieffen-terv''' a [[Német Császárság]] hadműveleti terve volt a nyugat-európai antantseregek gyors szétverésére. A terv alapjait [[Alfred von Schlieffen]] ([[1833]]–[[1913]]) német tábornagy dolgozta ki. Schlieffen idős tábornokként az [[1870]]-es háború vége óta foglalkozott egy [[Franciaország]] elleni támadás megtervezésével. Alapgondolata szerint a védekező fegyverrendszerek megerősődése (aknamezők, szögesdrót, telepített géppuskafészkek) miatt egy európai háború esetén törvényszerűen állóháború alakul ki, melyet csak meglepetésszerű és gyors előnyomulással lehet megelőzni.

 

Az [[1878]]-as Balkán-konferencia után [[Orosz Birodalom|Oroszország]] és a Német Császárság viszonya erősen megromlott, míg [[Franciaország]] az [[1870]]-es háborúban elveszített [[Elzász]] és [[Lotaringia]] visszaszerzésére törekedett. Egy katonai konfliktus esetén Németország a francia-orosz szövetség következtében két fronton kényszerült volna harcolni, ami rendkívüli módon megterhelte volna a német gazdaságot, hadsereget és ipart. [[Orosz Birodalom|Oroszország]] gyors legyőzésére óriási kiterjedése és kimeríthetetlen tartalékai miatt nem látszott remény. Tudták viszont, hogy Oroszország csak nagyon lassan képes csapatainak mozgósítására, ezért a német katonai vezetés csak Franciaország gyors elsöprése után fordult volna kelet felé. A Schlieffen-terv a francia haderő gyors szétverését, [[Párizs]] bevételét és [[Franciaország]] megszállását tűzte ki céljául.

 

 

Schlieffen tervében aszimmetrikusan osztotta fel a német haderőt. A balszárnyon elhelyezkedő [[Elzász]]ban csupán kis számú, védekezésre berendezkedő haderőt hagyott hátra. E csapatok feladata az volt, hogy feltartóztassák az [[Elzász]]ba betörő franciákat, és megakadályozzák [[Strasbourg|Strassburg]] elestét. Schlieffen e csapatoknak nem szánt komolyabb szerepet.

 

A jobbszárnyon megerősített lovas és gépesített alakulatok sorakoztak fel, melyek gyors előrenyomulásra voltak képesek. E front alakulatainak feladata az volt, hogy [[Hollandia]] és [[Belgium]] gyors elfoglalásával utat nyissanak nyugat felé. Az [[Ardennek]] erdőségein átvonuló német alakulatoknak ki kellett törniük a [[Flandria]]i-síkságra. Ott dél felé fordulván pedig támadást indítani Franciaország szíve ellen és északnyugat irányából elérni illetve bekeríteni [[Párizs]]t.

 

A német hadvezetés Schlieffen [[1906]]-os nyugdíjazása után „megörökölte” a tervet, melyet többször is aktualizáltak. Eltekintettek Hollandia megtámadásától, csapataikat a belga határ mentén koncentrálták.

 

A terv végrehajtása során kitüntetett szerep jutott az utánpótlásnak. Németország a csapatok szállítása céljából vasútvonalakat épített nyugati határai mentén, és raktárbázisokat létesített az felhalmozott utánpótlás tárolására.

 

A terv azonban számos hibát tartalmazott, melyek végül a hadjárat elakadásához vezettek.

* A flotta-program [[1897]]-es kezdete óta a haditengerészet sokkal jobban megerősödött a szárazföldi hadseregnél. A hadjárat kezdetén a nagyobb népességű Németország Franciaországénál kevesebb katonát volt képes mozgósítani a hadjáratra.

[[ca:Pla Schlieffen]]

[[cs:Schlieffenův plán]]

[[de:Schlieffen-Plan]]

[[el:Σχέδιο Σλίφεν]]