„Narrátor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
{{nincs forrás}}
* Olyan ember, aki valamely [[kommunikáció]]s folyamatban, általában ''hivatásszerűen'' közvetíti részünkre, befogadók részére az üzenetet (szinkronszínész, tévébemondó, reklámember, kommentátor stb.), általában olyan szituációban, melyben egy éppen folyó eseményt valamilyen kommunikációs csatornán át még pluszban magyaráznak, közvetítenek is nekünk.
* A [[fikció]]s [[irodalom|irodalmi]] művekben a narrátor (vagy '''mesélő''', elbeszélő) az a
A narráció mint tudatosan használt művészi eszköz már a klasszikus görög drámában is megjelenik a [[kórus]] formájában. Eredetileg a kórus képezte a fő elemét a kezdetben főleg énekes elemekre épülő drámának, és a két-három szereplő csak illusztrálta a kórus által előadottakat. Később a szerep megfordult, és a a kórus már csak kommentálta, értelmezte a főszerelők párbeszédeit; valamint elszavalta a színpadon nem ábrázolt vagy nem ábrázolható eseményeket.
A narráció másik korai formája a [[népmese|népmesében]] érhető tetten. Ezek a műfajok az élőbeszédre és hangos előadásra épültek. Nemcsak a fél-[[mítosz|mitikus]] eseményeket elbeszélő antik eposzokból ismert, hogy a történet túlnyomó részében személytelennek látszó narrátór „kiszól” a történetből pl. az [[invokáció]] során („Férfiúról szólj nékem, Múzsa, ki sokfelé bolyongott ...”), hasonló példa előfordul egy ősi afrikai teremtés-mesében is („Ezt a történetet az apám apja mesélte nekem, aki az ő apjától hallotta” <ref>[http://smaragdtea.gportal.hu/gindex.php?pg=12920156&nid=2265088]</ref>), de a népmesék is tartalmaznak az elbeszélő jelleg mellett formulává megkövesedett értelmező jellegű részeket is („Régen volt, talán igaz sem volt.”; „Aki nem hiszi, járjon utána” stb.).
== A narráció lehetséges formái ==
| |||