„Narrátor” változatai közötti eltérés

Ilyen narrációt alkalmaz, egyben ezt a módszert parodizálva, [[Karinthy Frigyes]]nek [[Az Ezeregyéjszaka meséi|az Ezeregyéjszakáról]] írott [[karcolat]]a. A többszörös narrációban a narrátor olyan történetet mond el, melyben ugyanaz vagy egy másik narrátor egy olyan történetet mond el, melyben valamelyik előző vagy egy harmadik narrátor egy olyan történetet mond el …; tehát arról van szó, hogy az ilyen történetben egy narráció narrációja szerepel. Egy jó [[középkor]] környéki példa [[Giovanni Boccaccio]] [[Dekameron]]ja ^{([http://mek.oszk.hu/00300/00334/ MEK-szöveg])}, melyben a harmadik személyű narrátor mesélte alaptörténet egy kastélyban játszódik, s amelyben aztán a szereplők saját elbeszélésükben történeteket mesélnek. Modern példa [[J. R. R. Tolkien|Tolkien]]nek ''[[A Gyűrűk Ura]]'' c. regénye, melyben a [[Vasudvard]] nevű gonosz erőd ostromát az óriási [[entek]] által két jelentős szereplő, Borbak Trufa és Tuk Peregrin elbeszéléséből ismeri meg a többi főszereplő (és az olvasó). Ez a beágyazott elbeszélés egy egész fejezetet tesz ki a regényben.

 

 

Akad olyan írás is, amelyben a narráció váltakozik, de nem a történetbeágyazódás okán történő többszörözés miatt, hanem egyszerűen az író szándékai szerint. Példa erre [[Kodolányi János]] [[Júdás]]ról alkotott regénye ('''''Én vagyok'''''), melynek első könyvében abszolút Júdás (Jehuda) szemszögéből látjuk az eseményeket, egyes szám első személyben, naplószerűen elmondva, míg a második rész az árulás és öngyilkosság története harmadik személyű mindentudó narrátor elbeszélésében (logikus hogy az öngyilkosságot első személyben nem lehetett volna elmondani).