„Védikus kreacionizmus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
G ambrus (vitalap | szerkesztései)
link
329. sor:
Ezen nézet szerint minden élőlény lelke egyszer a ''Legfelsőbb Lény''t feledve, az önzés filozófiájával beszennyezve az egyéni élvezet érdekében az anyagi világot választotta,<ref name="inverz111">{{cite book|title=Inverz evolúció. A darwini elmélet a Védák fényében|author= Siku Andrea|year=1997|location=Budapest|publisher=Tejút Bt.|pages=111}}</ref> azaz felébredt benne a vágy, hogy a ''Legfelsőbb Lényt''ől függetlenül próbálja élvezni létezését. A „bűnbeesés” védikus felfogása szerint a lélek e helytelen döntése következtében kerül az anyagi világba, ahol a [[lélekvándorlás]] során változatos anyagi testekben lehetőséget kap megismerni az anyagi világ nyújtotta tapasztalatokat.<ref name ="IQ148">{{cite book|publisher= Kornétás Kiadó|location = Budapest|year=2002|author= Hornyánszky Balázs, [[Tasi István]] |title= A természet IQ-ja|id=ISBN 9639353094|pages = 148}}</ref> Az anyagi világ megteremtése azért történik, hogy a Krisna lehetőséget biztosítson ezen lelkek számára önző hajlamaik kiélésére.<ref name="inverz111" />
 
Az ''átmá'' és az anyagi test kapcsolatáról a ''[[Srímad Bhágavatam]]'' alapján vonnak le következtetéseket. Eszerint a lélek menedéket keres az apa [[Ondóondó|spermájának]] egy [[hímivarsejt|sejtjében]], mely ezután a [[hímvessző|pénisz]] segítségével az anya [[méh (szerv)|méh]]ébe kerül. Nem mindegyik hímivarsejt tartalmaz ''átmá''t, a [[petesejt]]et megtermékenyíteni csak az a spermium képes, melyben megtalálható a lélek.<ref name = "inverz137">{{cite book|title=Inverz evolúció. A darwini elmélet a Védák fényében|author= Siku Andrea|year=1997|location=Budapest|publisher=Tejút Bt.|pages=137}}</ref> Az élőlények teste a születés előtt már – finom formájában – létezik, ''születéskor'' ez a finom forma válik durva formában láthatóvá.<ref name ="inverz138" /> A védikus írások szerint az újjászületés fájdalmas, szenvedéssel teli dolog, melynek ismétlődő ciklusából jobb kiszabadulni. A ''Srímad Bhágavatam'' már a magzati életben is szenvedésről beszél: a méhet „''ürülékkel és vizelettel teli undorító üreg''nek” írja le, mely „''különféle férgek táptalaja''”. Ezen férgek „''ugyanabból a szennyes hasüregből születtek''”, s a gyermek testét „''szünet nélkül rágják''”. Emiatt a gyermek „''borzalmas kínokat szenved el''”, s „''pillanatonként elveszíti az eszméletét''”.<ref name ="SB_3_31_5&6" />
 
[[Fájl:GopaKumar Krishna.jpg|bélyegkép|balra|300px|A lélek emberi formában lehetőséget kap kitörni a reinkarnáció körforgásából, és visszatérhet Istenhez.<ref name="IQ150" /> A képen [[Krisna]] látható gopik és gopák (nő és férfi tehénpásztorok - Krisna legodaadóbb szolgái) társaságában.]]