„Pszaltérion” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
átrend. |
|||
35. sor:
Az orsóhárfa egy ábrázolásán a húrok nem függőlegesen állnak, hanem átlósan, így a leghosszabb húr a háromszög csúcsa, a nyak és az oszlop találkozása felől fut az orsószerű test közepéhez, vele párhuzamosan mindkét oldalon egyre rövidülő húrok sorakoznak. Ez lehet a festő tévedése is, de nem nélkülöz bizonyos logikát: a legmélyebb húr a test legszélesebb, legmélyebben rezonáló részéhez, a többi pedig hangolásának megfelelően a test egyre vékonyodó részeihez fut.<ref name="Mathiesen 1999. 277. o">Mathiesen (1999.) 277. o.</ref>
=== Húrozása, használata ===▼
A vázafestményeken a húrok száma kilenc és húsz közötti, ez jól egyezik az írott források adataival. A háromszögletű orsóhárfának rendszerint jóval több húrja van, mint az ívelt típusoknak. Az mindenképpen feltételezhető, hogy az ilyen hangszerek hangterjedelme jóval meghaladta az egy [[oktáv]]ot.<ref>West (1992.) 73. o.</ref>▼
A hárfa húrjait a két kéz ujjaival pengetik, a pengető használata kivételes.<ref>West (1992.) 74. o. szerint csak két Kr. e. 4. századi itáliai vázaképen látható pengetővel megszólaltatott hárfa. [[Mezopotámia|Mezopotámiában]] létezett egy vízszintes helyzetű, pengetővel használt hárfa, de a függőlegesen tartott hárfákat ujjakkal pengették.</ref> A hárfajátékos szinte mindig ülő helyzetben látható,<ref name="Mathiesen 1999. 277. o"/> legtöbbször nő, sok esetben [[múzsa]]; gyakran házassági ceremónián szerepel a hangszer, a hárfás itt maga a menyasszony, vagy annak társnője. Viszonylag kevés esetben látható a vázaképeken hivatásos női muzsikus, ami bizonyos fokig ellentmond az írott forrásoknak, a klasszikus kor komédiaíróinak, akik a hárfát sokszor házasságtörő, erotikus női magatartással hozzák kapcsolatba.<ref>Bundrick (2005.) 32, 33. o.</ref>▼
Görög szerzők a Kr. e. 4. század során bírálták bizonyos hangszerek „sokhúrú” mivoltát, azt a képességét, hogy többféle ''harmóniában,'' tehát hangnemben, hangsorban lehetett rajtuk játszani, egyikből a másikba áttérni. [[Platón]] az [[Állam (dialógus)|Állam]] című művében a nemkívánatos „sokhúrú” hangszerek között sorol fel két pszaltériumfélét, a trigónoszt és a péktiszt. <ref>Platón az Állam III. kötetében (399c) így ír: ''„Eszerint tehát az énekben és a dallamban nem lesz szükségünk sokhúrú és minden hangnemben játszó hangszerekre (…) A trigónosz, a péktisz s általában a sokhúrú és sok hangnemben játszó hangszerek készítőit tehát nem támogatjuk.”''</ref> [[Arisztotelész]] ''Politicá''jában a hárfaféléket, a péktiszt, egy bizonyos ''heptagónoszt,'' a trigónoszt és a szambükét nem javasolja zenetanulás céljára, szerinte ezek csak gyönyörködtetnek, de nincsenek hasznára az erénynek.<ref>[http://mek.oszk.hu/04900/04966/04966.pdf Arisztotelész: Politika] 122. o. (1341a-b)</ref>▼
== A görög íróknál ==
73 ⟶ 66 sor:
A héber Biblia Kr. e. 300 körül készült [[Görög nyelv|görög]] fordítása, a [[Septuaginta]] néhány esetben a [[kinnór]], többször a [[nével]] hangszernevet a ''pszaltérion'' szóval adja vissza, az [[5. század]] elején készült [[latin nyelv]]ű [[Vulgata]] pedig a ''psalterium'' kifejezést használja.
▲A
▲A vázafestményeken a húrok száma kilenc és húsz közötti, ez jól egyezik az írott források adataival. A háromszögletű orsóhárfának rendszerint jóval több húrja van, mint az ívelt típusoknak. Az mindenképpen feltételezhető, hogy az ilyen hangszerek hangterjedelme jóval meghaladta az egy [[oktáv]]ot.<ref>West (1992.) 73. o.</ref>
▲Görög szerzők a Kr. e. 4. század során bírálták bizonyos hangszerek „sokhúrú” mivoltát, azt a képességét, hogy többféle ''harmóniában,'' tehát hangnemben, hangsorban lehetett rajtuk játszani, egyikből a másikba áttérni. [[Platón]] az [[Állam (dialógus)|Állam]] című művében a nemkívánatos „sokhúrú” hangszerek között sorol fel két pszaltériumfélét, a trigónoszt és a péktiszt. <ref>Platón az Állam III. kötetében (399c) így ír: ''„Eszerint tehát az énekben és a dallamban nem lesz szükségünk sokhúrú és minden hangnemben játszó hangszerekre (…) A trigónosz, a péktisz s általában a sokhúrú és sok hangnemben játszó hangszerek készítőit tehát nem támogatjuk.”''</ref> [[Arisztotelész]] ''Politicá''jában a hárfaféléket, a péktiszt, egy bizonyos ''heptagónoszt,'' a trigónoszt és a szambükét nem javasolja zenetanulás céljára, szerinte ezek csak gyönyörködtetnek, de nincsenek hasznára az erénynek.<ref>[http://mek.oszk.hu/04900/04966/04966.pdf Arisztotelész: Politika] 122. o. (1341a-b)</ref>
== Története ==
| |||