„Keleti városrész (Nagykanizsa)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
4. sor:
Egyes források szerint a településfejlődés első észlelhető jelei – éppen a Keleti Városrész Eötvös téri végében – már kelta, majd kissé keletre tolódva avar település nyomaira utalnak. A XV. századtól kezdődően a mai Eötvös tértől keletre folyamatosan növekvő terület került benépesítésre. Az 1784. évi első katonai felméréskor a mai Teleki út, az Attila u. és a Petőfi Sándor u. nyomvonalán már utcákat jelölnek a térképek. Az 1864-ben készült térkép „Nagykanizsa mezőváros Kis Kanizsa helyiséggel együtt” felirattal már tartalmazza az akkor meglevő házakat és telekhatárokat is. A térképen az utcanevek kettős megjelöléssel szerepelnek, valamint az Eötvös tér van feltüntetve a Huszti térrel.<br />
===== Az 1926-os városrendezési terv =====
A terület fejlődését jól jellemzi az 1926-ban készült városrendezési terv, melynek alaptérképe 1919. évi felmérésű. Az alaptérképen a Teleki u., az Attila u, a Rózsa u., és a Petőfi u. szerepel. Ezek az utcák utcavonalon álló családi házakkal sűrűn beépítettek. Visszautalva az 1864. évi tervre, ott a Rózsa u. egy oldalon beépített, a
===== Az 1960-as városrendezési terv=====
Az Építésügyi Minisztérium hivatkozva az 1955. évi és 1959. évi vizsgálatokra, 1960-ban rendelte meg a VÁTI-nál Nagykanizsa egyszerűsített általános rendezési tervét. A tervezési munka célja a város területe felhasználásának, főközlekedési és közműhálózatának, a város általános építészeti kialakításának, valamint a fontosabb létesítmények elhelyezésének meghatározása volt. Ez, az építési törvény hatálybalépéséig, az 1955. évi 36. tvr-ben kötelezőnek nyilvánított városfejlesztési irányelvek műszaki tervben rögzített része. Ez a terv rakta le a keleti városrész beépítésének alapjait. Felvetette a városközpontot kikerülő – tehermentesítő út – szükségességét is. A fejlesztési programtervezet egy 1864. évi első városrendezési tervre utal. Ekkor a városban 4512 lakott épület volt 8134 lakással. A népességszám 32 000 fő volt. A program szerint a „lakosság mintegy 45%-a kollektív, többszintes lakóépületekben vehető számításba”, melynél a tervezett 50 ezer fős távlati népességszám a mérvadó. Ezeken az alapokon indult el 1960-ban a keleti városrész részletes rendezési terv készítése, az ÉM megbízásából. A tervezési területen – mely a 7. sz. főúttól a 65. sz. Kaposvári útig terjedt, illetve az Eötvös tértől a Farkas J. u. vonaláig. – a terület közel sík, felszíne és a mintegy 20 m mélységű talajvíz jó beépítési adottságokat jelzett. Az épület- és lakásvizsgálatok szerint a területen 792 lakás megszűnésével kellet számolni, melyben 2598 fő lakott. Az Attila és a Rózsa utcák közművesítéséből a csatornahálózat hiányzott. A terv a területet két szomszédsági egységre osztotta. Már ekkor is az volt az alapelv, hogy a jelentősebb költségekkel járó szanálás nagyobb része a II. ütem területére essen. A terület közepén tervezett gyűjtőútra fűzte fel a tervező az első lakótömböt a tömbbelsők hasznosításával. Ennek az útnak – az Eötvös tér keleti oldalán kialakult – csatlakozási pontján az akkor még „egyedül bontásra alkalmas”-nak ítélt épület állt. A bontást igénylő területekre ez a terv még pontházakat javasolt elhelyezni. [[Fájl:I_%C3%A9s_II_egys%C3%A9g.jpg#Licenc|bélyegkép|200px|Az I. és II. egység felülnézetből elkészülte után]]
| |||