„Jacques Lefèvre d’Étaples” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a VIL copy sablon elhelyezése (lásd Kocsmafal (egyéb) |
Angoulême-i Margit navarrai királyné |
||
8. sor:
Tanulmányait [[Hermonyme de Sparte]] tanítványaként kezdte [[Párizs]]ban, komoly jártasságot szerezve a [[Görög nyelv|görög]] és a [[latin nyelv]]ekben. [[Itália|Itáliában]] tanult tovább, ahol pappá is szentelték. Komoly hatást gyakorolt rá a [[firenze]]i [[Neoplatonizmus|újplatonista]] [[filozófia]]. Megismerkedett a megújított [[arisztotelész]]i szövegekkel, s olyan kiváló gondolkodókkal került kapcsolatba, mint [[Marsiglio Ficino]], [[Pico della Mirandola]], [[Ermolao Barbaro]] és [[Pietro Pomponazzi]]. Hazatérte után Párizsban a [[Sorbonne]] tanára lett, a Cardinal Lemoine kollégiumban tanított filozófiát. [[1517]]-ben [[Meaux]]-ba költözött, ahol később tanítványa és barátja, Briconnet lett a püspök, és [[1523]]-ban az idős tudóst nevezte ki általános helynökévé. Ekkor alapította meg a papság reformján munkálkodó Cénacle de Meaux-t, és Briconnet püspök kiadta Lefèvre [[Újszövetség]]-fordítását.
Már Párizsban a [[Humanizmus|humanista]] tudományokkal való hosszas foglalkozás után hozzákezdett az [[egyházatyák]] és a [[Biblia]] tanulmányozásához. Ezek vizsgálata közben arra a megállapításra jutott, hogy az ősegyház tanítása és a korabeli egyházi viszonyok között többlet van. Az egyháznak - hirdette - vissza kellene térnie az ősegyház tanításához és gyakorlatához, és az őskereszténység szellemében meg kell reformálnia önmagát. Ezeknek a nézeteknek az Újszövetség fordítása előszavában is hangot adott. [[1525]]-ben a Sorbonne tanárai 48 tételét elítélték, ezért [[Strassburg]]ba menekült. [[1526]]-ban visszatért hazájába, miután [[I. Ferenc francia király]] visszahívta és [[Blois]]-ban rábízta a fia, Károly nevelését. Egy újabb elítélés elől [[Nérac]]ban a [[miszticizmus]] felé hajló [[Angoulême-i Margit navarrai királyné|Navarrai Margit]] környezetéhez csatlakozott, ahol [[1534]]-ben [[Kálvin]] is meglátogatta. Bár az egyház reformját és a Biblia hatékonyabb alkalmazását követelte, nem állt a [[Reformáció|reformátorok]] táborába, és mindvégig katolikus maradt, és inkább a [[katolikus megújulás]] előfutárának tekinthető.<ref>Fliche, A. - Martin, V.: Histoire de l'Église depuis les Origines jusqu'à nos jours I-XXVI. Párizs, 1946. XVII. 367-368,1.</ref> A nevével fémjelzett fevrista mozgalom sem kapcsolódik közvetlenül a [[Protestáns|protestantizmushoz]].
Szerteágazó irodalmi tevékenysége hamar önálló iskolát teremtett, amelyet a nehézkes, [[Skolasztikus filozófia|skolasztikus]] stílussal szemben könnyed frisseség jellemez. Jól példázza ezt ''Introductio in cognitionem terminorum'' (Bevezetés a szavak megismeréséhez) című műve is. Egyéb ismertebb munkái: ''Commentaire sur les épîtres de Saint Paul'' ([[Szent Pál]] leveleinek kommentárja, [[1512]]); ''Epstre de Evangile de Cinquante-deux dimanches, avec brieve et très utile exposition d'icelles'' (Szentlecke és evangélium az év 52 vasárnapjára - hasznos és rövid magyarázatokkal). [[1527]]-ben a [[katolikus levelek]]hez, [[1532]]-ben pedig az [[evangélium]]okhoz írt kommentárt. Latinra fordította [[1498]]-ban [[Areopagoszi Szent Dénes]]t, [[1507]]-ben [[Damaszkuszi Szent János]]t, [[1510]]-ben Poitiers-i [[Szent Hilarius]]t, [[1513]]-ban pedig [[Bingeni Szent Hildegárd]]ot.
| |||