„Páter Béla” változatai közötti eltérés

a
 
1893–1912 között a kolozsvári Állami Vetőmagvizsgáló Állomás vezetőjeként a lóheremag tisztításának és arankamentesítésének az úttörője.
1900-ban résztvettrészt vett Magyarország küldöttségében a párizsi világkiállításon, ahol munkásságát és gyógyteáit aranyéremmel jutalmazták.
1904-től gyógynövénytermesztésigyógynövény-termesztési kísérleteket folytatott, ebből a magból fejlődőtt ki Kolozsváron a világ legelső gyógynövény-kísérleti állomása, ennek igazgatója volt 1931-ig. Gyógynövény-botanikus kertet létesített, vegyi laboratóriumot szervezett a hatóanyagtartalomhatóanyag-tartalom meghatározására. Nem kevesebb, mint 136 fajjal kísérletezett, a legtöbbnél első ízben ő közölt adatokat a termesztésbevonás lehetőségeiről és a terméshozam gazdasági vonatkozásairól. Műtrágyázási kísérletei úttörő jelentőségűek.
 
1906-ban a [[Babeş–Bolyai Tudományegyetem|Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen]] megszerezte a „növénymorfológia és -ökológia tudományok magántanára” képesítést; disszertációja: ''Paszulybetegségek''. 1907-ben az egyetem magántanára lett. 1920-ig a gyógyszerészhallgatóknak gyógynövényismeretet adott elő.
 
1938. június 21-én halt meg [[Kolozsvár|Kolozsváron]], a [[Házsongárdi temető]] lutheránus temetőkertjében temették el.
Gyermekei közül [[Páter Károly]] (1900–1964) szinténagrokémikus, nevesmezőgazdász, agrárszakemberakadémiai és talajvegyészegyetemi tanár, a Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet megszervezője és lettigazgatója, akiaz Agrártudományi Egyesület alapító elnöke; 1949–1964-ben a [[Gödöllői Agrártudományi Egyetem]] tanszékvezető egyetemi tanáraként működötttanára, annakmajd rektora is volt 1951–1955 között.
 
==Munkássága==
29 961

szerkesztés