„Csörgey Titusz” változatai közötti eltérés

| állampolgárság =Osztrák osztrák-Magyarmagyar majd Magyarmagyar

| születés helye = {{Osztrák–Magyar Monarchia}} [[Nezsider]]

| halál helye = {{Magyarország}} [[Tapolca]]

A [[sopron megye]]i [[Nezsider]]en született 1875. augusztus 12-én. Iskoláit először [[Dunaszerdahely]]en és [[Pozsony]]ban végezte, később [[Sopron]]ba került. A bencés gimnáziumban tanult, ahol természetrajz tanára [[Fászl István]], a kiváló ornitológus volt. Ő felfigyelt madártan iránti érdeklődésére és magával vitte [[fertő]]i útjaira. Magától tanult meg preparálni és ezt a tudását művészi fokra fejlesztette, élethű preparátumai a [[Magyar Madártani Intézet]] gyűjteményének legszebb darabjai voltak.<ref name="Vertse">Vertse Albert (1963): Dr. H.C. Csörgey Titusz ny. kísérletügyi főigazgató, a Madártani Intézet igazgatója 1875-1961. Aquila, 69-70:15-22.p.</ref>

Fászl ajánlatára került egyetemi hallgatóként a [[Magyar Madártani Intézet|Madártani Intézet]]be [[1895]]-ben. Herman Ottó az Intézet vezetője megbízta [[Petényi Salamon János]] hátrahagyott madártani jegyzeteinek tudományos feldolgozásával. [[1904]]-ben jelenik meg a kritikailag rendezett anyag könyv formában magyar, [[1905]]-ben német nyelven Csörgey illusztációival. 1901-ben [[Sopron]]ba került, ahonnan betegen tért haza. Herman kieszközölte számára, hogy lábadozás címén öt hónapot az [[Adriai-tenger|Adria]] partján tölthessen a [[madárvonulás]] tanulmányozásával. Megfigyeléseiről az intézet évkönyvében az [[Aquila (évkönyv)|Aquilában]] számolt be ([[1902]], [[1903]]).<ref name="Vertse"/>

Amikor az Intézet 1901-ben a Földművelésügyi Minisztérium fennhatósága alá kerül, és [[Chernel István]] szorgalmazására a gazdasági madártan is a programjába került, Csörgeyre várt a gyakorlati madárvédelem magyarországi megalapozása, megszervezése. E program minél alaposabb megvalósítása érdekében 1903-ben [[Seebach]]ba utazott. Hónapokat töltött Berlepsch madárvédelmi mintatelepén, ahol behatóan tanulmányozta az akkor már világhírűvé vált madártelepítési módszereket. Hazatérve ő vetette meg a gyakorlati madárvédelem alapjait a fészekodúgyár megszervezésével. „Útmutató a mesterséges fészekodúk alkalmazásához” címmel saját képeivel illusztrált brosúrát jelentetett meg, amely az FM kiadványaként, a gyakorlati madárvédelem módszertanának állandóan keresett forrása lett. Ez további kiadásokat ért meg ([[1906]], [[1907]]); [[1910]]-ben [[német nyelv|németül]] is megjelent, majd [[1913]]-tól kezdődően „Madárvédelem a kertben” címmel folytatódott időszakos megjelenése, s ettől kezdve további 10 kiadást ért meg, az utolsót [[1948]]-ban.<ref name="Vertse"/>

Herman Ottó halálával már fiatalon rá hárult az Intézet vezetésének gondja, hiszen Herman utóda, [[Chernel István]] [[Kőszeg]]en élt, csak a tudományos irányítást tartotta fenn magának, az Intézet ügyeinek intézése mint igazgatóhelyettesre Csörgeyre hárult. Chernel halála után lett tényleges vezető, igazgató. Ez az időszak már a háború és az azt követő nehéz gazdasági helyzet gondjai között telt, amely a mind jobban elhatalmasodó reumatikus betegségével együtt aláásta munkaképességét. Ekkor már országos hírű tudós, a magyar madárvédelem elhivatott, köztiszteletben álló vezetője volt. Tudományos érdemeit a külföld is elismerte és értékelte: az American Ornithologists; Union levelező tagjává ([[1932]]), a bajor Ornithologische Gesellschaft tiszteletbeli tagjává választotta ([[1933]]). Életművének legméltóbb elismeréseként pedig a [[Debreceni Egyetem|Debreceni Tudományegyetem]] [[1934]]-ben díszdoktorrá avatta.<ref name="Vertse"/>

=== Képzőművészeti tevékenysége ===

Jellemző puritán egyéniségére és az Intézet iránt érzett áldozatkészségére, hogy az előbb említett olasz könyvek illusztrálásáért járó tekintélyes tiszteletdíjat az akkor nagy anyagi nehézségekkel küzdő Aquila évkönyv megjelentetésének elősegítésére fordította.<ref name="Vertse"/>

== Nyugdíjas évei ==

== Források ==