Wikipédia

„Neorealizmus” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
DeniBot (vitalap | szerkesztései)
131 512 szerkesztés
a kisebb formai javítások
4. sor:
== A neorealizmus arcai ==
 
[[Roberto Rossellini|Rossellini]] ''Németország nulla év''éről az egyik, filmre is legfogékonyabb magyar író mondta ki némi csalódottsággal egy négy-öt évvel ezelőtti Németország-tematikájú filmes rendezvény estjén, hogy nemcsak poros, de szájbarágóan didaktikus. [[Luis Bunuel]] már a maga korában, ''Az elhagyottak'' európai bemutatásakor dühösen fejtette ki nem érdektelen véleményét a ''Róma nyílt város''ról és általában a neorealizmusról. Fantáziátlansággal, sematizmussal vádolta: az (akkor) ünnepelt [[olasz film]]ek a dolgok látható felszínén maradnak, mondta megvetően. Különösen visszataszítónak és hamisnak vélte az akkorra már példaadó kultuszfilmmé vált ''[[Róma nyílt város'']] heroizmusát, fekete-fehér ábrázolásmódját, a papfigura hősi meseiségét. Elmarasztaló és vitára ingerlő szavai azért ejthetnek zavarba, mert igazságtalanok ugyan ([[Aldo Fabrizi]] alakítása épp a pap hétköznapi emberségét eleveníti meg), de mintha mégis igaza volna, legalábbis saját filmjének, ''Az elhagyottak''nak a neorealizmus fényében is értelmezhető másfajta értékeit felismerve. Bunuelnél sem „jó emberek”, sem „hétköznapi hősök” nem léteznek, legfeljebb hétköznapi gonoszok, s még inkább: ott a gonoszság minden emberben. Ilyen világot nem akart (és nem tudott) ábrázolni a „zsigerileg optimista”, társadalomváltozásra esküdött neorealizmus. De ha ilyen idejétmúlt és álságosan egyszerűsítő, akkor miért hat ma is ez az iskolás, ez a sokat hivatkozott, de bebalzsamozottan halott Róma nyílt város, és még inkább Visconti iskolateremtő Ossessionéja, vagy [[Vittorio De Sica]] filmje, ''A sorompók lezárulnak'' (Umberto D.)?
Van azért itt felfedezni való. Lizzani maga is a neorealizmus megteremtőinek egyike. Magyar nyelven két kiadásban is megjelent munkája, ''Az olasz film története'' kétarcú könyv: inkább a gazdasági-politikai történetet állítja előtérbe. A harminc évvel későbbi tévésorozat élőbb hatást kelt, koridéző és kormagyarázó egyszerre: sokat átélt szemtanúként szólal meg, kortársként, résztvevőként láttatja, újrateremteni vágyik a múltat – de „objektív túlélőként” (furcsa szemszög), múltat a jelenből megérteni törekedve tárgyilagosan értékel is. [[Federico Fellini]] és [[Michelangelo Antonioni]] már a hatvanas években régmúltként beszélt a neorealizmusról. Antonioni Viscontival egyszerre, vele párhuzamosan „fedezte fel” az újrealista szemléletmódot, A Pó-vidék embereit azonos tájban – és azonos szemlélettel – forgatta, mint Visconti a ''[[Megszállottság (1943)|Megszállottság]]''ot. Fellini a legnagyobb, korszakos neorealista filmek forgatókönyvírója (''Paisa,'' Róma nyílt város), Rossellininek nem alkalmi, de állandó munkatársa: a ''Dolce vita'' idején történt szakításukig mesterének, példaadójának tartotta (közös munkásságukat és mindazt, amit Rossellinitől tanult, Fellini később sem tagadta meg).
De az ''Országúton'' már [[1955]]-ben nemcsak szakítást jelzett az ihlető iskolával, hanem ennek az iskolának elavultságát, kiürülését: minél inkább támadták Fellinit „a neorealizmus alapító atyái”, annál inkább. S már az alapító atyákkal is baj volt: Fellinit is megelőzve épp a legnagyobb, Rossellini kanyarodott élesen más utakra a ''Stromboli''val, s általában az [[Ingrid Bergman]] játszotta – hűvösen fogadott – tetralógiájával.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Neorealizmus”