„Marcus Licinius Crassus” változatai közötti eltérés

Marcus Licinius Crassus bankárként szedte meg magát, mielőtt optimata politikus lett. Apja, [[Publius Crassus]] [[i. e. 87]]-ben, hogy [[Marcus Aurelius Marius (gall császár)|Marius]] híveinek kezébe ne jusson, saját kezével vetett véget életének. Fia úgy mentette meg életét, hogy [[Hispániába]] menekült. Amint értesült róla, hogy [[Lucius Cornelius Sulla|Sulla]] Róma ellen indult, egy csapat élén hozzá szegődött s vele együtt több helyen, nevezetesen Róma kapui előtt [[i. e. 83]]. november 1-jén a [[Szamniszok|samnisok]] ellen dicsőséggel harcolt. Sulla [[proskripciói]] nagy hasznára váltak. Kapzsiságával mintegy 7100 [[talentum]]nyi vagyonra tett szert [[i. e. 71]]-re.

Mint [[praetor]] legyőzte és megölte [[Spartacus]]t, a déli Itáliában fellázadt rabszolgák vezérét. [[I. e. 71]]-ben [[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeiusszal]]szal együtt megválasztották konzulnak. Az igaz, hogy konzultársának a néptribunátus helyreállítására vontakozó intézkedéseit hathatósan támogatta, másrészt azonban maga is mindent elkövetett, hogy a nép kegyét magának megnyerje. Egy ízben a népet 10 000 asztalon megvendégeltette. Rómában marad, ellentétben Pompeiusszal.

Arra a népszerűségre mégsem tehetett szert, amelyet Pompeius szerencsés hadi vállalkozásaival elért. Irigységből [[Caius Iulius Caesar|Caesarhoz]]hoz csatlakozott tehát, akinek azonban sikerült a kettőt kibékíteni s hárman [[i. e. 60]]-ban megalkották az első triumvirátust. [[I. e. 55]]-ben Pompeiusszal együtt Caesar ismételten megválasztatta Crassust konzulnak, aki még az év letelte előtt [[Szíria|Szíriába]] ment, melyet 5 évre tartományul kapott azzal a felhatalmazással, hogy a [[parthusok]] ellen a háborút vezesse.