„Fasces” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kieg |
link: Lex Valeria de provocatione |
||
3. sor:
A '''fasces''' a [[Római Köztársaság]] korából eredő hatalmi jelvény, eredete az [[etruszkok]]ig vezethető vissza. A [[lictor]] nevű tisztviselő hordozta bal kézzel tartva és bal vállára támasztva. Arra utalt eredetileg, hogy a lictor által kísért tisztviselőnek jogában állt testi fenyítést alkalmazni, ugyanakkor a lictorok figyelmeztették a járókelőket a [[magistratum|magistratus]] személyével szembeni kötelező tiszteletadásra. Minél több lictor kísérte a hivatalnokot, annál magasabb beosztást jelzett. A kísérő lictorok száma egytől tizenkettőig terjedt. A császárság korában a császárok előtt haladt tizenkettő, de kivételesen előfordul huszonnégy is.
A fasces maga egy vesszőnyaláb, amelyet piros bőrszíjakkal kötöttek össze. A vesszők a [[szilfa|szil]]- vagy [[nyírfa]] fiatal ágai. A nyaláb mellé egy bárdot ({{ny-la|securis}}) is kötöttek, amelynek éle kilátszott a kötegből. A népgyűléseken a bárdot kivették belőle. Az alacsonyabb rangú magistratus szintén kivette a bárdot, amikor magasabb rangúval találkozott. A bárd használatát a [[A Római Köztársaság törvényei#I. e. 509 Lex Valeria de provocatione|Lex Valeria de provocatione]] című, [[i. e. 509]]-ben hozott törvény tovább korlátozta, amely városokban a ''provocatio'' joga fennállt, ott a bárdot nem köthették a fascesbe.
Különleges típusa a ''fasces laureati'', amely [[borostyán]] vagy [[babér]] díszítésű, és a köztársaság korában az [[imperator]]nak kikiáltott győztes hadvezérnek adományozták. A császárkorban a fasces laureati csak a császárt illette meg. A korai császárkorban még előfordult, hogy egy nagy győzelmet elérő hadvezér megkaphatta.
| |||