„Művelődés (folyóirat)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a dátum korr
3. sor:
Kezdetben a '''Művelődési Útmutató'' címet viselte, román ikerlapja, az ''Îndrumătorul Cultural'' nevének [[tükörfordítás]]aként, lévén mindkét kiadvány feladata a falusi műkedvelő színjátszók, kórusok, tánccsoportok tevékenységének irányítása politikai és szakmai tanácsadó cikkekkel, versekkel, egyfelvonásosokkal, zeneművekkel. [[Bukarest]]ben szerkesztették, az első évtizedben kolozsvári, majd bukaresti nyomdában állították elő. Kiadója a romániai művelődés mindenkori állami csúcsszerve, a Művelődési Minisztérium, később a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság, majd a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács. Az 1948. július havában indult lap vezércikként még [[Balogh Edgár]] ''Népi kultúránk megújulásáról'' van szó című írásával jelent meg s a [[Magyar Népi Szövetség]] (MNSZ) kulturális programját képviselte, de a nemzetiségi szervezetet érő csapások, a letartóztatások s a feloszlatás nyomására egyre szokványosabb állam- és pártpolitikai jelleget kapott. Később a Művelődési Útmutató a városi magyar közművelődési alakzatok patronálását is magára vállalta, s olvasóközönségének igényei szerint hovatovább sajátos jelleget alakított ki magának, eltérőt román – majd később induló német – nyelvű társaitól.
 
1951-ben másfél éven át ''[[Népművelődés]]'' cím alatt egy második, a művelődési otthonoknak szóló folyóirat is megindult a [[Román Népköztársaság]] minisztertanácsa mellett működő Kulturális Intézmények Bizottsága kiadásában. Mindkét lap az előírt agitprop anyagon kívül eredeti magyar népi kulturális és szépirodalmi írásokat közölt, de végül csak a Művelődési Útmutató maradt meg. Ez 1957. január 1-tőljétől felvette a Művelődés nevet, s így is maradt utolsó számáig. A román ikerlaptól való függetlenedés és a magyar sajátosság megőrzése állandó törekvése lett a szerkesztőségnek, változó sikerrel. Az 1960-as évek elején a román kiadvány halvány másolata a lap, románból és oroszból fordított anyaggal, majd 1968-tól megint – most már erőteljesebben – felerősödött önálló jellege, s önállóságának jegyeit az 1985-ben bekövetkezett megszüntetésig végig megőrizte.
 
Indulásakor a lap felelős szerkesztője [[Korda István]], majd 1953 után [[Kisbenke György]], nevüket azonban az [[impresszum]] nem tüntette fel. Ezt a kezdeti időszakot az akkor még Művelődési Útmutatónak nevezett lap életében a napi időszerűségű "irányító" cikkek mellett a túlhajtott, erőszakolt [[osztályharc]], a [[kulák]]ok "leleplezése" jellemezte, bár ugyanekkor jelent meg olyan emlékezetes riportsorozat is, mely élesen bírálta az erdélyi műemlék-kastélyok bűnös elhanyagolását. A lap igyekezett tágítani olvasóinak érdeklődését a klasszikus magyar irodalmi hagyományok és az élő erdélyi magyar irodalom alkotásai felé. Verseket közöl benne [[Szabédi László]], [[Szemlér Ferenc]], [[Gellért Sándor]], [[Létay Lajos]], [[Szász János]], [[Páskándi Géza]], [[Kányádi Sándor]] és [[Majtényi Erik]], aki főmunkatárs is. Korlátai ellenére foglalkozott a Művelődési Útmutató a kortárs magyarországi irodalommal: [[Illyés Gyula|Illyés Gyulától]], [[Benjámin László]]tól közölt verseket, jelenkori magyarországi drámákat juttatott el a műkedvelőkhöz. Egyben egyfelvonásosok írására serkentette az erdélyi magyar írókat, [[Marosi Ildikó]] pedig rendezői tanácsokkal segített fellendíteni az erdélyi magyar műkedvelő színjátszást.