Főmenü megnyitása

Módosítások

I. Manfréd szicíliai király
A [[bolgárok]]tól elszenvedett vereséget Epirusz sosem tudta kiheverni. Mihály [[1246]]-ban elvesztette [[Szaloniki|Thesszalonikét]] a [[Nikaiai Császárság|nikaiaiakkal]] szemben, akik ellen ekkor szövetkezett a [[Latin Császárság|latinokkal]]. [[III. János nikaiai császár|III. János]] ennek ellenére [[1248]]-ban császárságának elismerésére kényszerítette, cserébe hivatalosan megerősítette despotai minőségében. Mihály még ebben az évben lányát az [[Akháj Fejedelemség|akháj fejedelemhez]], [[II. Vilmos akháj fejedelem|II. Vilmoshoz]] adta feleségül, és inkább ezt a szövetségesét támogatta, mintsem legyőzőjét. A hamarosan bekövetkező konfliktusban II. Mihály veszített.
 
[[II. Theodor nikaiai császár|II. (Laszkarisz) Theodor]] császár megerősítette a szövetségét Mihállyal, és végül összeházasította még elődje által eljegyzett utódaikat ([[1256]]). Viszonzásképpen Theodor megkapta Durazzót, viszont ebbe a despota nem törődött bele, és a következő évben fellázadt. Legyőzött egy ellene küldött nikaiai sereget, és elindult Thesszaloniké felé, ám ekkor Manfréd [[szicíliaI. Manfréd szicíliai király|I. Manfréd]]i [[Nápoly és Szicília uralkodói|szicíliai király]] megtámadta országát és elragadta [[Korfu]]t és [[Albánia|Albániát]]. Mihály nem folytathatta hadjáratát, viszont gyorsan szövetségre lépett Manfréddel (lányát adta hozzá). [[1259]]-ben II. Vilmos mellett Thesszáliát uraló nagybátyja, a vak Theodor testvére, Mánuel is segített neki megtámadni az utolsó Laszkarisz helyett uralkodó későbbi [[VIII. Mihály bizánci császár|VIII. Mihályt]]. A szövetség instabilnak bizonyult, a katasztrofális [[pelagóniai csata|pelagóniai csatában]] elfogták Vilmost, és a nikaiai császár elindult, hogy elfoglalja druszája fővárosát, Artát. Csak néhány [[iónia]]i kikötő maradt meg II. Mihály számára, de innen a következő évben, míg Palailogosz Mihály [[Konstantinápoly]] ostromával volt elfoglalva, sikerült visszaszereznie Epiruszt. Az immár bizánci császár VIII. Mihály gyakran zaklatta Epirusz határvidékét, és [[1265]]-ben rákényszerítette a despota fiát, I. Niképhoroszt, hogy elvegye a császár unokahúgát, Anna Kantakuzénát. Noha eztán Epiruszt vazallus területnek tekintette, sem II. Mihály, sem fia nem vélekedett így, és az [[Athéni Hercegség|athéni hercegekkel]] és az akháj fejedelmekkel szövetkeztek. [[1267]]-ben Anjou Károly elfoglalta Korfut és Epirusz nagy részét. Az ellene küzdő Mihály 1271-ben hunyt el.
 
A császár nem kívánta meghódítani Epiruszt, és engedélyezte, hogy Niképhorosz követhesse apját, II. Mihályt annak trónján, és egyezkedhessen a [[Durazzo|Durazzót]] abban az évben elfoglaló Károllyal. Az új despota Károlyt hűbérurának ismerte el [[1279]]-ben, ám a [[Bizánci Birodalom|bizánciak]] hamarosan legyőzték urát, és Niképhorosz elveszítette [[Albánia|Albániát]]. [[II. Andronikosz bizánci császár|II. Andronikosszal]] már szövetségre lépett, de tanácsadói meggyőzték, hogy helyette válassza [[II. Károly szicíliai király]]t, noha őt már legyőzte Andronikosz flottája. [[1292]]-ben kötött szövetségük értelmében a király fiát, Tarantói Fülöpöt lányával házasította össze, és jelentős területeit adta el neki.
51 920

szerkesztés