„Epiruszi Despotátus” változatai közötti eltérés

[[II. Theodor nikaiai császár|II. (Laszkarisz) Theodor]] császár megerősítette a szövetségét Mihállyal, és végül összeházasította még elődje által eljegyzett utódaikat ([[1256]]). Viszonzásképpen Theodor megkapta Durazzót, viszont ebbe a despota nem törődött bele, és a következő évben fellázadt. Legyőzött egy ellene küldött nikaiai sereget, és elindult Thesszaloniké felé, ám ekkor Manfréd [[szicíliaI. Manfréd szicíliai király|I. Manfréd]]i [[Nápoly és Szicília uralkodói|szicíliai király]] megtámadta országát és elragadta [[Korfu]]t és [[Albánia|Albániát]]. Mihály nem folytathatta hadjáratát, viszont gyorsan szövetségre lépett Manfréddel (lányát adta hozzá). [[1259]]-ben II. Vilmos mellett Thesszáliát uraló nagybátyja, a vak Theodor testvére, Mánuel is segített neki megtámadni az utolsó Laszkarisz helyett uralkodó későbbi [[VIII. Mihály bizánci császár|VIII. Mihályt]]. A szövetség instabilnak bizonyult, a katasztrofális [[pelagóniai csata|pelagóniai csatában]] elfogták Vilmost, és a nikaiai császár elindult, hogy elfoglalja druszája fővárosát, Artát. Csak néhány [[iónia]]i kikötő maradt meg II. Mihály számára, de innen a következő évben, míg Palailogosz Mihály [[Konstantinápoly]] ostromával volt elfoglalva, sikerült visszaszereznie Epiruszt. Az immár bizánci császár VIII. Mihály gyakran zaklatta Epirusz határvidékét, és [[1265]]-ben rákényszerítette a despota fiát, I. Niképhoroszt, hogy elvegye a császár unokahúgát, Anna Kantakuzénát. Noha eztán Epiruszt vazallus területnek tekintette, sem II. Mihály, sem fia nem vélekedett így, és az [[Athéni Hercegség|athéni hercegekkel]] és az akháj fejedelmekkel szövetkeztek. [[1267]]-ben Anjou Károly elfoglalta Korfut és Epirusz nagy részét. Az ellene küzdő Mihály 1271-ben hunyt el.