„Nart eposz” változatai közötti eltérés

Genezisének kérdése igen bonyolult. Gyakorlatilag az Észak-Kaukázus minden népe között elterjedt, jóllehet ezek különféle nyelvi csoportokhoz tartoznak. Emellett, bár az eposz sok témája és motívuma teljesen azonos, a hősök nevei hasonlók (''Aszamaz''- az [[oszétok]]nál, ''Asamez''- az [[adigék]]nél, ''Acsamez''- a [[csecsenek]]nél és [[ingusok]]nál; ''Soslán''- az oszétoknál, ''Szoszruko''- a [[balkárok]]nál, ''Szoszka Szolsza''- a csecseneknél és ingusoknál). Minden nép esetében sajátos vonásokkal is rendelkezik, amelyek csak az adott változatban találhatók meg, s jelentősen különböznek mind a részletekben, mind az eposz hőseinek egymáshoz való viszonyaiban. Ez azzal magyarázható, hogy a népi mesélők a monda jellegét és hőseit a saját népeikre jellemző tulajdonságokkal és gondolkodásmóddal gazdagították. Leginkább azonban az[[ oszétok]]hoz köthető. A tudomány eddig az oszét változatot tárta fel a legalaposabban. [[John Colarusso]], amerikai egyetemi tanár, a nart hősmondák jeles kutatója és kiadója írja róluk: ''"Az oszétokat Nyugaton alig ismeri valaki a nyelvészeti körökön kívül - ahol jelentős szerepet játszanak az indoeurópai nyelvek tanulmányozásában -, s ha mégis, az annak köszönhető, hogy tőlük származnak az úgynevezett nart-regék. Ezek a hősi regék stílusukat tekintve átmenetet képeznek a mondák és a mítoszok[[mítosz]]ok között, s tulajdonképpen közös kincsei az oszétokon kívül több nem indoeurópai szomszédjuknak, a [[cserkeszek]]nek, az [[ujbukok]]nak, az [[abházok]]nak, illetve bizonyos mértékig a tőlük délre élő [[szvánok]]nak és felföldi [[grúzok]]nak, a keletebbre élő csecsen-ingusoknak és dagesztániaknak, valamint néhány kisebb török népnek, például [[balkárok]]nak és [[karacsájok]]nak is. Ezeket a színes, bonyolultan szerteágazó, szinte kaotikus tegéket nem lehet megdöbbenés nélkül olvasni, mivel nemcsak számos szembeötlő, a részletekre is kiterjedő párhuzamot mutatnak az ősi [[India]] és [[Görögország]] hagyományaival - ami nem olyan meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a [[Kaukázus]] földrajzilag e két nagy civilizáció között helyezkedik el -, hanem hasonló párhuzamokat fedezhetünk fel bennük az Arthur mondakör legendáival is."'' Kr. u. a 2. évszázadban [[Marcus Aurelius]] császár 5500 szarmata-jazig nehézlovast küldött a késöbbi magyar [[Alföld]] területéről Britannia provincia határainak védelmére. Monográfiák szólnak arról, hogy velük nemcsak a nart mondák és a motívumkincsük került át Nyugatra,''Dőlt szöveg'' hanem maga [[Artúr király]] és a [[Kerekasztal]] vitézeinek több ismert alakja is ezek közül származhatott. Colarusso szerint: ''"...az Artúr-legendakör teljessége ellenére is egy iráni eredetű magra, a nart regékhez hasonló alapokra épül, amire aztán [[kelta]] legendarétegek rakódtak, s a [[Római Birodalom]] kultúrája is hatással volt a végeredményre, és végül a rég megérdemelt reflektorfénybe állították a kaukázusi nart mondákat, illetve az oszétok és szomszédaik nyelvét, kultúráját."'' A kutatók feltételezik, hogy az oszét eposz Kr. e. 8-7. században született, és a Kr. u. 13-14. évszázadok közötti időszakban kezdtek a különálló mondák valamelyik szereplő vagy esemény köré ciklusokká szerveződni. Az írásos források hiányában lehetetlenség teljes képet rajzolni arról, hogyan fejlődött tovább és alakult ki a mű. Csak [[Hérodotosz]] és [[Marcellinus]] valamint [[Örményország]] és [[Grúzia]] krónikáinak töredékes adatai alapján alkothatunk képet arról a történeti-kulturális környezetről, amelyben a nart eposz megszületett. Ősi rétegeit V. O. Miller és J. Dumézil tárták fel, és ezek alapján az őket követő nyelvészeti és történeti-kulturális kutatásnak sikerült rámutatnia, hogy a forrásainál nemcsak azok az észak-iráni szkíta-szarmata és alán törzsek voltak jelen, amelyek a mai Dél-[[Oroszország]] területén az I. évezredben telepedtek meg, hanem azok is, amelyek a Középső-Kaukázus kobáni kultúráját létrehozták ([[bronzkor]]). A monda legősibb szereplőinek nevei (''Uarhag, Ahsartag, Urizsmag, Sirdon'') iráni (alán) eredetűek. A kutatók számos tematikus párhuzamra mutattak rá a nart eposz valamint a kelta és skandináv legendák között is. Késöbb, a 13-14. században, jelentős tatár-mongol ráhatás érte. A ''Batraz, Hamisz, Soslán, Eltagan, Sajnag, Marguz'' nevek mongol és török eredetűek. Azonban, amint V. I. Abajev megállapítja, néhány hős török származású nevétől, s az eposz második rétegéhez tartozó egyes témák, motívumok egybeesésétől eltekintve a mondák abszolút módon eredetiek.

''A nap gyermekei - Nartok. Jász-alán hősmondák''. Ford.: Kovács J. Béla. Püski Kiadó, Budapest, 2008.

John Colarusso (ford. és gond.) ''Nart sagas from the Caucasus. Myths and Legends from the Circassians, Abazas, Abkhaz and Ubykhs''. Princeton University Press, USA, 2002. Scott Litleton - Linda Malcor: ''Szkítiától Camelotig'' (ford. Bihari Gábor, Varga Ferenc). Szkítaszarvas Könyvkiadó. Nyíregyháza, 2005. Georges Dumézil: ''Mítosz és eposz''. (tanulmányok, Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1986. (Társadalomtudományi Könyvtár. Vál.és ford. Fridli Judit, szakm. ell. és utószó: Hoppál Mihály).