„Teleki Sámuel (kancellár)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
6. sor:
Teleki Sándor gróf tordai főispán, guberniumi tanácsos és petki Nagy Zsuzsánna fia, a nagy [[Teleki Mihály]] unokája. Kilencéves volt, amikor édesanyját elvesztette. Gyermekéveit a Fehér megyei [[Celna|Celnán]] töltötte. Édesapja mellett korán bekapcsolódott a család gazdasági ügyeinek intézésében, emellett a korban szokásos latin nyelv és hittan mellett némi természettudományos oktatásban is részesült. Az apa 1754-ben bekövetkezett halála miatt Teleki Sámuel taníttatása tizenöt éves korában abbamaradt.
 
Három év múlva azonban utazási engedélyért folyamodott [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Teréziához]], hogy külföldi tanulmányokat folytasson. Noha a [[hétéves háború]] miatt az udvar korlátozásokat léptetett életbe, Teleki Sámuel, valamint unokaöccse, [[Teleki József (főispán)|Teleki JózseffelJózsef]] és [[Teleki Ádám (főispán)|Ádám]], a későbbi dobokai főispán az elsőelsők között kapták meg a jóváhagyást. Az utazás 1759. november 7-től 1763. november 17-ig tartott. Az utazás kezdetén anyanyelvén kívül még csak latinul tudott, hamarosan elsajátította a német és francia nyelvet is. 1760 januárjában érkezett [[Bázel]]be, ahol [[Daniel Bernoulli|Daniel]] és [[Johann Bernoulli (1710–1790)|Johann Bernoulli]]nál matematikát, [[Jakob Christoph Beck]]nél egyetemes történelmet, [[Johannes Rudolph Iselin]]nél jogtudományt és [[Abel Socin]]nál elektromosságtant tanult. 1761. június 14-én Hollandiába indult, ahol az [[utrecht]]i és [[leyden]]i egyetem előadásait látogatta. Tanárai ebben az időszakban [[Petrus Wesseling]] történész és filozófus, [[Christoph Saxe]] klasszika-filológus és [[Johan David Hahn]] természettudós voltak. Utazásának végén öt hónapot töltött Párizsban, ahol kapcsolatba került a neves matematikus [[Alexis Claud Clairaut]]-val és a fizikus [[Charles-Marie de La Condamine]]-nel. 1763-ban májusában Bázel érintésével hazafelé indult. Útközben felkereste a városok tudósait, könyvkereskedőit és könyvtárosait; eddigre már szakértő [[bibliofil]]lá képezte magát és számos könyvet hozott magával, amelyek később a marosvásárhelyi [[Teleki–Bolyai Könyvtár|téka]] alapját képezték.
 
1763 végén hazatérve [[sárd]]i birtokán telepedett le. 1765-ben eljegyezte Bánffy Ágnest, azonban a lány apja, Bánffy Dénes (felhetetőleg a bécsi udvar segítségével) megakadályozta a református főúr és az apja katolikus vallására térített lány házasságát. 1768-ban eljegyezte gróf iktári Bethlen Zsuzsannát, Bethlen Domokos és Wesselényi Mária lányát, akit 1770. február 19-én nőül is vett. Házasságukból 1771 és 1787 között kilenc gyermek született, akik közül csak hárman (Domokos, Mária és Ferenc) érték meg a felnőtt kort.