„Aokigahara” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Látogatók és öngyilkosok: not "Kuroi Jukai" but "Nami no Tou" |
a korr, form, linkek, uj szakasz |
||
4. sor:
Az erdő jelentős szerepet játszik a japán mitológiában, mint a démonok lakhelye, emellett a világ egyik legkedveltebb helye az öngyilkosok körében; 2002-ben 78 holttestet találtak mindazok ellenére, hogy az erdő számos japán, illetve angol feliratú táblával van ellátva, melyek célja az effajta szándékok eloszlatása.
A fák sűrűségének és az állatok hiányának köszönhetően
== Földrajzi adottságai ==
A talaj elsősorban vulkanikus kőzetet tartalmaz, ezáltal nagyon nehéz bármiféle eszközzel
Az első pár kilométer megtétele után az erdő sokkal tisztább, érintetlenebb, nincsenek egyértelmű nyomai az emberi látogatásoknak.
== Látogatók és öngyilkosok ==
Aokigahara a [[San Francisco]]-i [[Golden Gate]] után a második legnépszerűbb hely a meghalni vágyók körében. Népszerűsége többek közt Seicho Matsumoto: ”Nami no Tou” című, 1960-ban íródott regényének is köszönhető, a történet végén ugyanis a szerelmespár ebben az erdőben követ el öngyilkosságot.
Aokigahara történelme azonban már a
Az 1950-es évek óta több mint 500 ember vesztette életét Aokigaharában, többnyire öngyilkosok, ami évente átlagosan 30 halálestet jelent.
2002-ben 78 holttestet találtak az erdőben, ezzel a számmal megelőzve az 1998-as rekordot,
2003-ban ez a szám 100-ra emelkedett, ugyanebben az évben a helyi kormány abbahagyta a halálozások számának közzétételét, ezzel próbálva a nyilvánosság szemében jelentéktelenebbé tenni Aokigahara öngyilkossággal való asszociációját. Az öngyilkosságok hatalmas száma miatt japán és angol nyelvű táblákat helyeztek ki az erdőben, azzal a céllal, hogy az öngyilkos jelöltek merjenek segítséget kérni, és ne dobják el az életüket.
1970-től kezdve tartanak éves holttest-keresést, melyben kisebb rendőrcsapatok, önkéntesek és újságírók vesznek részt. Amellett, hogy az emberek egy része meghalni jön, a sűrű, átjárhatatlan erdő a kalandvágyókat is vonzza. A túrázók nagy része színes ragasztószalagokat hagy maga után, mely aggodalmat keltett a megyei tisztviselők körében, az erdő ökoszisztémája miatt.
2004-ben „Jukai- A Fák Tengere a Fuji Hegy mögött” (樹の海, Fák Tengere) címmel jelent meg egy film Aokigaharáról Takimoto Tomoyuki rendezésében. Négy emberről szól a történet, akik ebben az erdőben szeretnének véget vetni életüknek. A forgatási helyszín felderítése közben Takimoto azt mondta az újságíróknak, hogy talált egy pénztárcát, mely állítása szerint 370
==Jegyzetek==
<references/>
▲A forgatási helyszín felderítése közben Takimoto azt mondta az újságíróknak, hogy talált egy pénztárcát, mely állítása szerint 370,000 yen-t tartalmazott (~867,243 forint), ezzel hangot adva annak a pletykának, miszerint Aokigahara egy kincses bánya a „hiénák” számára.
* [[:en:Seichō Matsumoto|Seicho Matsumoto]]: ”[[:ja:波の塔|Nami no Tou]]”
[[Kategória:Japán]]
|