„Terpenoidok” változatai közötti eltérés

<!--{{tatarozforma}}-->

Ruzicka[[Leopold Ružička]] 1921-ben megfigyelte, hogy az izoprénrészek illeszkedésmódja rendszerint fej&ndash;láb (vagy ami ugyanaz, láb&ndash;fej). A láb&ndash;láb illeszkedés nagyon ritka. Ez az izoprénszabály.

Bioszintézisük ugyanúgy [[acetil-CoA]]-ból indul ki, mint zsírsavak[[zsírsav]]ak esetében. Lényeges különbség azonban, hogy nem képződik belőle átmenetileg malonil-CoA, hanem két acetil-CoA aceto-acetil-CoA-vá kondenzálódik acil-transzferáz segítségével. Ehhez egy újabb acetil-CoA kapcsolódik, de speciális helyen. Létrejön a 6 szénatomos [[3-hidroxi-3-metilmetilglutaril-glutarilkoenzim A (HMG-CoA)]]. A folyamatot – erre a folyamatra specializálódott – szintetáz katalizálja.

Ugyancsak „különleges”, de teljesen általánosan elterjedt reduktáz az az [[enzim]], amely redukciót katalizál: létrejön az izoprén prekurzora[[prekurzor]]a, a [[mevalonsav]] (= 3,5- dihidroxi-3-metil-valeriánsav), melynek hidroxi-csoportjai [[ATP]] hatására átmenetileg foszforilálódnak mevalonát[[3-pirofoszfátfoszfo-35-foszfátotpirofoszfomevalonát]]ot képezve. Ez az energiában gazdag vegyület reakcióképes, így enzimes úton dekarboxilálódik és dehidratálódik. Vagyis 5 szénatomos és egyszer telítetlen egység, az [[izopentenil-5-pirofoszfát]] (és ennek izomérje, a dimetil-allil-[[dimetilallil pirofoszfát]]) keletkezik. Ez az összes terpenoid kiindulási vegyülete.

Megduplázódva jön létre a 10 szénatomos geranil-pirofoszfát (a monoterpének típusvegyülete), újabb izopentenil-pirofoszfáttal kiegészülve keletkezik a 15 szénatomos farnezil-pirofoszfát (a szeszkviterpének típusvegyülete). Két geranil-egység egyesülésével jönnek létre a 20 szénatomos diterpének, két farnezil-egységből pedig a 30 szénatomos triterpének. Ha négy geranil kapcsolódik egymáshoz, akkor 40 szénatomos tetraterpének képződnek (ide tartoznak például a karotinoidok[[karotinoid]]ok). Sok izoprénből tevődnek össze a politerpének (pl. növényi gumianyagok - [[guttaperka]]).