„Bode-diagram” változatai közötti eltérés

Mivel e rendszerek átviteli függvénye általában <math>e^{jj2\omegapi f T_S}</math>-banben (T_S a mintavételi periódusidő) és nem <math>jj2\omegapi f T_S</math>-banben racionális törtfüggvény, az átviteli karakterisztika <math>e^{jj2\omegapi f T_S}</math> periodikus jellegéből következően 1/T_S többszöröseivel eltolva ismétlődik. Elég tehát csak az <math>\omega</math>∈f∈[0, 1/T_S] [[intervallum]]on<ref>Valós impulzusválaszú rendszereknél elég az <math>\omega</math>∈f∈[0, 0.5/T_S] intervallumon</ref> ábrázolni,<ref name = "Fodor 359-541"/>

A Bode-diagram egyik fő előnyére, a nagy átfogásra itt nincs szükség, mert mintavételezett rendszerekben mivel a mintavételi frekvenciát a számítási igény csökkentése érdekében célszerű minimális szinten tartani, így a rendszerek frekvenciatartománya viszonylag jól kitölti a [0, 1/T_S] intervallumot, a lineáris felbontás itt megfelelő. Emellett egyszerű felrajzolásának előnye is elveszik ebben a környezetben épp amiatt, mert az átviteli karakterisztika nem <math>jj2\omegapi f T_S</math> racionális törtfüggvénye. Lineáris frekvenciatengely és logaritmikus amplitúdótengely esetén lenne lehetőség a tört vonalas közelítés alkalmazására. Egyéb praktikus megfontolások is ebbe az irányba mutatnak. Egy rendszer analíziséhez gyakran használják a [[Fourier-transzformáció#Diszkrét Fourier-transzformáció|diszkrét Fourier-transzformációt]], aminek a felbontása lineáris léptékben állandó, f_S/N (f_S a [[Mintavételezési frekvencia|mintavételi frekvencia]], N a felhasznált minták száma).