„Johann Ludwig Burckhardt” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Források: oldalszám be |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
32. sor:
Kiválóan ismerte az arab kultúrát, a [[Arab nyelv|nyelvet]] és a [[Korán]]t. Hogy zavar nélkül utazhasson a térségben, áttért az iszlám hitre, felvette a ''Sejk Ibráhím ibn Abdalláh'' nevet; így jutott el [[Baalbek]]be, [[Palmüra|Palmyrába]], [[Damaszkusz]]ba. Ő volt az első európai, aki – szigorú vallási vizsgát követően, muszlim öltözetben – beléphetett [[Mekka|Mekkába]] és [[Medina|Medinába]]. Egyesek szerint áttérése az iszlám hitre meggyőződésből eredt, mindenesetre igazi [[iszlám]] jogtudóssá vált. Ekkorra lemondott a Niger-expedícióról, helyette a [[Nílus]] forrásvidékét akarta felkeresni. Ennek részeként jutott el a [[Núbia]]i-sivatagba.
Utazásai közben hallott a sivatag sziklái között rejtőző, megközelíthetetlen, titokzatos városról, amely Áron sírja közelében terül el. Ekkor azzal az ürüggyel, hogy kecskét akar áldozni [[Izrael]] első papjának oltárán, megkért két [[beduin]]t, hogy kísérjék el a sírhoz. Így jutott el [[1812]]-ben [[Petra (romváros)|Petrába]], ahol arab öltözékét kihasználva titokban rajzokat és feljegyzéseket készített. Vezetőit hiába faggatta, mindössze annyit voltak hajlandók elárulni az ősi településről, hogy a fáraók városa volt – mivel féltek, hogy Burckhardt rátalál a beduin szájhagyomány szerint itt elrejtett kincsre. A kecskeáldozat után sietősen visszakísérték a Szik-szurdok közelében álló Elji faluba. Amint elterjedtek a rajzok és a felfedező által összegyűjtött információk, a sziklából faragott várost megrohanták a nyugati látogatók.
Núbiai útjáról [[1815]]-ben tért vissza Kairóba. [[1816]] tavaszán a [[Sínai-félsziget]]en a Sínai-hegyet kereste, ahonnan júniusban érkezett Kairóba. Tervezett további útjait bürokratikus akadályok nehezítették, ám mire [[1817]] áprilisában karavánja összeállt és az engedélyeket is megszerezte, [[vérhas]]t kapott, amiben október 15-én meghalt. Halála után a [[london]]i földrajzi társaság a birtokában lévő naplóit kiadta.
| |||