„Vitigis keleti gót király” változatai közötti eltérés

| születési dátum =[[490470]] körül

| halálozási dátum =[[541]] vagy [[542]] {{életkor-holt|490470|0|0|541|0|0}}

'''Vitigis''', más írásmóddal '''Vitiges''', '''Witiges''', '''Wittich''' ([[470]]/[[480]] k.<ref name=mittelalter>{{cite web | title = Vitiges, Witiges, Wittichis König der Ostgoten (536-540) | publisher = Genealogie Mittelalter | url = http://www.mittelalter-genealogie.de/_voelkerwanderung/v/vitiges_ostgoten_koenig_542/vitiges_ostgoten_koenig_542.html | language = német | accessdate = 2005-06-25}}</ref> – [[541]]<ref>Dr. Klaus-Jürgen Matz: ''Ki mikor uralkodott? kormányzott?'', 48. oldal</ref>/[[542]]<ref>{{cite web | title = Ostrogoths (Ostrogothi) | publisher = History Department Home Ian Mladjov's Resources | url = http://sitemaker.umich.edu/mladjov/files/ostrogothic_kings.pdf | language = angol | accessdate = 2010-06-17}}</ref><ref name=mittelalter/>) [[536]] és [[540]] között az [[Gótok#Keleti gótok (osztrogótok, greuthungok)|osztrogótok]] királya. Végzetes háborúba bonyolódott a Keletrómai Birodalommal<ref name=uralkodok>'''Uralkodók és dinasztiák''' (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963 9075 12 4, 687. oldal</ref>.

[[Amalasuintha keleti gót királynő|Amalasuintha]] egyetlen leányának, Matasunthának férje, az osztrogót sereg hadvezére. A lemondatott és meggyilkolt [[Theodahad keleti gót király|Theodahad]]ot követte a trónon<ref name=uralkodok/>; e véres eseményre akkor került sor, amikor a sikeres biyáncibizánci hadvezér, [[Belisarius|Beliszariosz]] előretört [[Róma]] felé<ref name=uralkodok/>.


Az új uralkodó csupán kis helyőrséget hagyott hátra az Örök Városban, és erőit [[Ravenna|Ravenná]]ban gyűjtötte össze, ahol uralmának legitimálása érdekében feleségül vette Matasuinthát [[Theuderich keleti gót király|Nagy Theuderich]] unokáját<ref name=uralkodok/>. [[Silverius pápa]] azonban Vitigis távollétében Rómát átadta Beliszariosznak<ref name=uralkodok/>.

Az osztrogótok [[537]]-ben tértek vissza, és ostrom alá vették a várost<ref name=uralkodokfolyt>''Uralkodók és dinasztiák'', 688. oldal</ref> ([[537]]–[[538]]<ref name=pallas/>). Beliszariosz védőseregét a vízvezetékek elvágásával akarta Vitigis legyőzni, de a víz a gót tábort változtatta maláriás mocsárrá<ref name=uralkodokfolyt/>. Amikor [[I. Justinianus bizánci császár|I. Justinianus]] keletrómai császár erősítést küldött, Vitigis kénytelen volt három hónapos fegyverszünetben megállapodni<ref name=uralkodokfolyt/>. Ezt viszont Beliszariosz szegte meg: Picenum megszállása után mind közelebbről fenyegette Ravennát<ref name=uralkodokfolyt/>. [[538]] [[március]]ában a gótok kénytelenek voltak felhagyni Róma ostromával<ref name=uralkodokfolyt/>. Még két évig tartották magukat Észak-Itáliában, de [[540]] [[tavasz]]ára már csak a ravennai erődítmény maradt a kezükön<ref name=uralkodokfolyt/>.

Az osztrogót állam megmentése érdekében Vitigis hajlandó volt lemondani, mire a gót törzsfők magát Beliszarioszt hívták meg a trónra<ref name=uralkodokfolyt/>. A bizánci hadvezér az ajánlat elfogadásának örvén bevonult Ravennába, elfogatta Vitigist, Matasunthát és a gót előkelőségeket, elkobozta Theoderich kincstárát, és a foglyokkal együtt Konstantinápolyba küldte<ref name=uralkodokfolyt/>. Miután Konstantinápolyban ariánus hitét megtagadván, az Athanasius-féle hitvallomást magáévá tette<ref name=pallas>{{Pnl|szócikk=Vitiges|url=http://mek.niif.hu/00000/00060/html/106/pc010676.html#3}}</ref>, a császár megbocsátott neki<ref name=pallas/> és Kis-Ázsiában nagy birtokokat és a szenátor és patricius címet ajándékozta neki<ref name=pallas/>.
Vitigis itt halt meg még ebben az évben, anélkül, hogy utódot hagyott volna hátra. Halála után neje, [[Matasunta]] férjhez ment a bizánci császár unokaöccséhez, Germanushoz.

*<ref name=pallas>{{Pnl|szócikk=Vitiges|url=http://mek.niif.hu/00000/00060/html/106/pc010676.html#3}}</ref>