[[Kép:Aranjuez PalacioReal night1.jpg|bélyegkép|A királyi palota Aranjuez-ben]]
Párizsi tartózkodása idején nagy hatással volt rá a találkozás [[Manuel de Falla|Manuel de Fallával]]-val. Egyéni stílusát ő és Paul Dukas befolyásolta. Ez ötvözi a [[NeoklassicismusNeoklasszicizmus|neoklassizismustneoklasszicizmust]] a spanyol zenei folklór elemeivel. Részben átvett a XVI- – XVIII. századi formákat kissé megváltoztatva azokat, vagy feldolgozta a régi spanyol mesterek darabjait. Egyidejűleg a spanyol népi tánczene felé fordult figyelme. Melódiái igen hatásosak, a hangszerelése világos és inkább a kamarazenére emlékeztet, ennek ellenére nagyon színgazdag. Rodrigo művei a tonalitás keretein belül maradnak, mégis szívesen gazdagította zenei harmóniáját könnyed disszonanciákkal. Különösen a koncertekversenyművek írása érdekelte. Leghíresebb alkotása a ''[[Concierto de Aranjuez]]'', amiről bizton állíthatjuk, hogy a XX. század legnépszerűbb zenealkotásai közé tartozik. Rodrigo saját generációja legjelentősebb zeneszerzőjének számít.
