„Adud ad-Daula” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
folyt. köv. |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
18. sor:
A dinasztiaalapító testvérek közül a mezopotámiai [[Muizz ad-Daula]] halt meg másodikként [[967]] folyamán. Utódja a fia, az elkényelmesedett és hadseregének vezetőjével rossz viszonyban lévő [[Izz ad-Daula]] Bahtijár lett. A bagdadi hatalomváltás nyomán az addig innen irányított Omán Adud ad-Daula kezére került, de rövidesen lázadás tört ki, amely elűzte a katonáit. A fejedelem keleti hadjárataival párhuzamosan a Perzsa-öböl túlpartján fekvő tartományba is csapatokat küldött, amelyek a [[970-es]] évek elején elfoglalták [[Szuhár]] városát és több hegyvidéki régiót ellenőrzésük alá vontak.
[[974]] júliusában Szabuktakín, Izz ad-Daula török származású főparancsnoka fellázadt ura ellen, aki [[Vászit]] városába szorult vissza. A bajba jutott fejedelem segítséget kért rokonaitól, és a családfőnek számító Rukn ad-Daula a fiát, Adud ad-Daulát bízta meg a beavatkozással. A Bagdadot elfoglaló törökök már Vászitot fenyegették, amikor – feltehetően az unokatestvére meggyengülésére apelláló – fárszi fejedelem megérkezett. [[975]]. [[január 30.|január 30]]-án egyesített erővel legyőzték a törököket, akiket Szabuktakín halálát követően Alptakín vezetett. A [[dijála]]i csatavesztést követően a megmaradt lázadók Szíriába menekültek. Adud ad-Daula azonban nem érte be ennyivel: [[március 12.|március 12]]-én elérte, hogy unokatestvére lemondjon a főemírségről és az ezzel járó mezopotámiai uralomról az ő javára. Izz ad-Daula azonban rövidesen visszaszerezhette trónját. A család feje, Rukn ad-Daula ugyanis felháborítónak tartotta az eljárást, és felszólította saját fiát, hogy restaurálja unokatestvére hatalmát és vonuljon haza. Tekintélye olyan nagy volt, hogy Adud ad-Daula engedelmeskedett a parancsnak, noha apjánál jóval nagyobb és erősebb állam
== Mezopotámia meghódítása ==
A bagdadi eseményeket követően, [[976]]-ban Rukn ad-Daula és fia találkozott [[Iszfahán]]ban, az előbbi területein, ahol széles nyilvánosság előtt Adud ad-Daulát jelölte ki a családfői rang és a vele járó nagykirályi (sáhánsáh) cím örököséül. Fanáhuszrau jelenlévő fivérei, a későbbi [[Fahr ad-Daula]] és [[Muajjid ad-Daula]] elfogadták fivérük fennhatóságát. Izz ad-Daulát nyugtalanította a hír, ezért a családi békén őrködő öreg dzsibáli fejedelemhez fordult, hogy garanciát kapjon tőle területeinek megtartására. Ezzel azonban nem ment semmire: Rukn ad-Daula ugyanis 976 szeptemberében elhunyt. A dzsibáli területeken két fia osztozott: Muajjid ad-Daula Iszfahánt és környékét örökölte, Fahr ad-Daula pedig Hamadánt.
A konfliktus rövidesen bekövetkezett: Izz ad-Daula szövetségre lépett Fahr ad-Daulával, a [[Kermánsáh]] környéki kurdokat vezető [[Haszanavajh al-Barzíkáni]]val és a dél-iraki mocsárvidéket uraló [[Imrán ibn Sáhín]]nal, egyúttal megtagadta Adud ad-Daula felsőbbségének elismerését, és seregével Húzisztánba vonult. Az ellene támadó Adud ad-Daula [[977]]. [[július 1.|július 1]]-jén vereséget mért rá [[Ahváz]]nál, majd novemberben bevonult Bagdadba. Unokatestvére másodszor is lemondott emírségéről a javára, amit a kalifa törvényesített, ő pedig, hogy eltávolítsa kellemetlen rokonát, Szíria meghódítására küldte. Izz ad-Daula ehelyett északra vonult, ahol szövetkezett [[Uddat ad-Daula]] [[moszul]]i [[Hamdánidák|hamdánida]] fejedelemmel, és együtt megtámadták Adud ad-Daulát, aki azonban [[978]]. [[május 29.|május 29]]-én döntő vereséget mért rájuk [[Szamarra]] közelében, Kaszr al-Dzsussznál. Bahtijár nem kapott újabb esélyt: fogságba esett és kivégezték. A hadjárat azonban nem állt le: a buvajhida csapatok rövidesen bevonultak Uddat ad-Daula fővárosába, Moszulba, majd tovább üldözték az északnyugat felé menekülő fejedelmet. Három hónapos ostrommal az második fővárosa, a [[Dijár Bakr]]-i [[Majjáfárikín]] is a kezükbe került. A számottevő sereg és hazai bázis nélkül maradó Uddat ad-Daula megpróbált tárgyalni, de a kemény feltételek hallatán [[979]]-ben Szíriába távozott szerencsét próbálni. Unokatestvére, az [[aleppó]]i fejedelemséget uraló [[Szaad ad-Daula]] közben elismerte Adud ad-Daula főségét, aminek az lett a következménye, hogy a buvajhida fejedelem átadta neki a frissen meghódított [[Dzsazíra|Felső-Mezopotámia]] legnyugatibb tartományát, [[Dijár Mudar]]t, leszámítva a legnagyobb erősségeket.
== Rendteremtő hadjáratok ==
A nyugati határról visszatérve Adud ad-Daula gondoskodott a Hamdánidák számos kisebb-nagyobb hegyi erődjének elfoglalásáról, amivel végleg megakadályozta a dinasztia esetleges restaurációját a térségben, amellett rátehette a kezét Uddat ad-Daula itt rejtegetett vagyonára is. Bagdadba érkezve három sereget indított útnak, hogy megteremtse Mezopotámia belső békéjét: egyet északkeletre, Sahrazúr felé a Banu Sajbán, egy másikat nyugatra, Ajn at-Tamr irányába a Banu Aszad, a harmadikat pedig délre, a mocsárvidék felé a helyi [[karmatik]] ellen, akiket Imrán ibn Sáhín fia vezetett. A két beduin törzset sikerült is pacifikálni, de a mocsarakba húzódó, a környéket dúló-fosztogató szektásokkal Adud ad-Daula sem bírt. Ezután 979 május-júniusa folyamán a Dzsibál ellen vonult. Fahr ad-Daula előbb [[Kazvin]]ba, majd [[Nisápur]]ba menekült előle, közben serege jelentős része elhagyta. Adud ad-Daula ezután Kermánsáh élére a korábban elhunyt Haszanavajh [[Badr ibn Haszanavajh|Badr]] nevű fiát nevezte ki, majd [[980]] október-novembere folyamán megszállta [[Hamadán]]t és a környékét, amit átadott végig lojális fivérének, Muajjid ad-Daulának. Őt később csapatokkal is támogatta a Fahr ad-Daulának menedéket adó Zijáridák és Számánidák ellenében – korábban utóbbiak nisápuri parancsnokát, bizonyos Ibn Szímdzsúrt megpróbálta átállítani a saját oldalára –, sőt kalifai kinevezést is kieszközölt neki a zijárida [[Mázandarán|Tabarisztán]] és [[Gorgán]] élére.
== Halála, örökösödése ==
Adud ad-Daula [[981]] őszén tért vissza Bagdadba. Itt halt meg 16 hónap múlva, 983 márciusában.
| |||