„Kornis Gyula” változatai közötti eltérés

A [[trianoni békediktátum]] után előbb a filozófiai tanszék ideiglenes helyettesítésére hívták meg a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem Bölcsészeti Karára ([[1920]]. február 20.), majd a II. Filozófiai Tanszéken nyilvános rendes tanáraként filozófiát (1920. július 15. – 1947/1948-as egyetemi tanév 1. félév), a pedagógia jogosított tanára (1920–1932), és a pedagógia nyilvános rendes tanáraként (1931–1934) pedagógiát oktatott.<ref>Fináczy Ernő nyugdíjazást követően (1930. szeptember 1.) – sürgőssége ellenére – viszonylag hosszabb idő alatt történt meg a Pedagógia Tanszék (professzorság) megnyugtató betöltése. [[Weszely Ödön]] kinevezése után, annak halála miatt (1935. március 6.), ismét a Kar mielőbb megoldandó feladatai közé került a Pedagógia Tanszék vezetésének rendezése. A pedagógia oktatásának biztosítása – a pedagógia nyilvános rendkívüli egyetemi magántanárai óratartása mellett – helyettesítési munkát is megkívánt. Ilyen helyettesítési munkát végzett ezekben az években Kornis Gyula, illetve felkérték, elvállalta, és megbízták a Pedagógia Tanszék professzori vezetésével is. A Pedagógia Professzorságáról azonban rövid idő múlva lemondott. – Kornis Gyula Prohászka Lajossal közösen végezte a helyettesítési munkát. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Kara Pedagógia Tanszékének vezetése csak Prohászka Lajos professzori kinevezésével (1937. július 1.) rendeződött hosszabb időre. Prohászka Lajos rendelkezési állományba helyezésével (1949. december 12.) ismételten bizonytalanság és zavaros események jellemezték budapesti tudományegyetem pedagógia oktatását, a Pedagógiai Tanszék helyzetét.</ref> A [[Budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem]] Bölcsészkarának dékánja (1933/1934-es egyetemi tanév), és az Egyetem [[rector magnificus]]a volt (1936/1937-es egyetemi tanév).<ref>Rektorsága idején rendezték a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem 300 éves alapításának ünnepségeit. Az ünnepségek már 1935 tavaszán (május 12.) elkezdődtek és október 7-igéig tartottak. – Az országgyűlés törvényben örökítette meg az egyetem 300 éves működését (1935. V. tc. – A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem alapításának háromszázadik évfordulójáról); 1935. szeptember 16-án az új rektor – Kornis Gyula – ünnepélyes beiktatása történt meg. Az Országház Kupolacsarnokában (szeptember 27.) mondta Kornis Gyula rector magnificus: ''„…nemcsak az egyetemnek, hanem az egész nemzetnek az ünnepe: a háromszázados egyetem ugyanis mintegy jelképezi a magyarságnak a nyugati művelt nemzetek társaságához való létjogosultságát.”'' – Az ünnepségeken 81 európai és amerikai egyetem küldöttsége vett részt.</ref> – Az Egyetemen nyugdíjazását kérte ([[1948]]. január 31.).

Előbb, 1 napra ([[1944]]. május 9.), majd három hétre letartóztatta a [[Gestapo]] (1944. október–november). – Két alkalommal – 1–1 napra – a szovjetek vitték el ([[1945]] január).<ref>Kornis Gyula levele Eduárd Sprangernek (magyar fogalmazvány) – 1946. május 5. Budapest</ref> – A megerősödött [[kommunista]] hatalom kitelepítette [[Poroszló]]ra ([[1951]]. július 7.), elvették [[buda]]i villáját, és széthordták a háborúban megmaradt könyvtárát (II. kerület, Balogh Ádám utca 21. – 1951. szeptember). Az [[internálás]]i kényszer lazulása után [[Hajdúszoboszló]]ra [[Halasy-Nagy József]] közelébe költözhetett ([[1953]] nyár vége – Nádudvari út 38.), és ott élt élete végéig (Dózsa György út 16.). [[1958]]-ban, rövid budapesti kórházi ápolás után Budapesten halt meg. Temetésén hatan vettek búcsút tőle.<ref>Prohászka Lajos német nyelvű levele Sprangernek. – 1958. április 17. Budapest. A levelet teljes terjedelmében közölte Hein Retter: Ein Brief von Julius Kornis an Eduard Spranger – Padagogische Rundschau, 1987, 313–325. p. – A levél fogalmazványából részleteket, és Spranger válaszlevele (1958. május 2. Tübingen) magyar fordítását közölte: Mikonya György: Egy barátság töredékei – Prohászka Lajos és Eduard Spranger levelezése 1926–1963 között – In. Kutatás és képzés – A nyíregyházi Főiskola Pedagógusképző Kara, Debrecen– Nyíregyháza, 2010, 53–64. o. – A levélváltásból (magyar fordítás) – Prohászka levél: ''„…közben olyasmi történt, ami miatt nem érdemes tovább élni. Ma hajnali öt órakor meghalt közös barátunk… ő úgy él bennem tovább, mint az egyik legokosabb ember, akit ismertem…”'' ; Spranger levél: ''„…hozzászoktam ahhoz, hogy a budapesti kollégákra szellemi egységként gondoljak… Az eltávozottnak igen nehéz öregkora volt. Már a legutóbbi, nála tett látogatásomkor is azt mondta ’Már tudom, nagyon nehéz öregkorom lesz!’ és ez a jóslata beteljesedett.”'' </ref>