„Adud ad-Daula” változatai közötti eltérés

== Az első hódítások: Kelet-Irán elfoglalásaés Omán ==

Adud ad-Daula ekkor hosszú hadjáratra indult [[Makrán]]ba (a mai Délkelet-Irán és Dél-[[Pakisztán]] területén), melynek során számos nomád törzset hódoltatott, és sokukat az [[iszlám]] felvételére késztette. Az expedíció végállomása [[Hormoz]] volt a Perzsa-öböl partján. A törzsek hűségesküje azonban sok esetben álságos volt, ezért 971 augusztus-szeptembere folyamán büntetőhadjáratot indított a beludzsik ellen, akik [[972]] januárjában végleg vereséget szenvedtek. Ezt követően a fejedelem parasztokat telepített a térségbe, hogy velük ellensúlyozza a tartomány nomádjait. Sikerei hatására ő és apja is békét kötött a mindaddig ellenséges [[Számánidák]]kal, amelyben évi 150 000 dínár sarc kifizetését vállalták. Ezzel a keleti végeket sikerült biztosítani:. csakCsak [[975]]-ben volt szükség újabb kermáni hadjáratra, amikor egy lázadó számánida tiszt elragadta [[Bam]] városát, illetve egy iljászida [[Dzsiroft]]ban próbált meg önállósodni.

A bagdadi eseményeket követően, [[976]]-ban RuknIzz ad-Daula és fia találkozott [[Iszfahán]]banDaulát, azaki előbbiunokatestvére területein,helyetteseként aholkapta széles nyilvánosság előtt Adud ad-Daulát jelölte kivissza a családfői rang és a vele járó nagykirályi (sáhánsáh) cím örököséül. Fanáhuszrau jelenlévő fivéreitrónját, anyugtalanította későbbiaz [[Fahriszfaháni ad-Daula]]bejelentés és [[Muajjid ad-Daula]] elfogadták fivérük fennhatóságát. Izz ad-Daulát nyugtalanította a hírhíre, ezért a családi békén őrködő öreg dzsibáli fejedelemhez fordult, hogy garanciát kapjon tőle területeinek megtartására. Ezzel azonban nem ment semmire:, ugyanis Rukn ad-Daula ugyanis 976 szeptemberében elhunyt. A dzsibáli területeken két fia osztozott: Muajjid ad-Daula Iszfahánt és környékét örökölte, Fahr ad-Daula pedig Hamadánt. A konfliktus rövidesen bekövetkezett: Izz ad-Daula szövetségre lépett Fahr ad-Daulával, a [[Kermánsáh]] környéki kurdokat vezető [[Haszanavajh al-Barzíkáni]]val és a dél-iraki mocsárvidéket uraló [[Imrán ibn Sáhín]]nal, egyúttal megtagadta Adud ad-Daula felsőbbségének elismerését, és seregével Húzisztánba vonult. Az ellene támadó Adud ad-Daula [[977]]. [[július 1.|július 1]]-jén vereséget mért rá [[Ahváz]]nál, majd novemberben bevonult Bagdadba.

A konfliktus rövidesen bekövetkezett: Izz ad-Daula szövetségre lépett Fahr ad-Daulával, a [[Kermánsáh]] környéki kurdokat vezető [[Haszanavajh al-Barzíkáni]]val és a dél-iraki mocsárvidéket uraló [[Imrán ibn Sáhín]]nal, egyúttal megtagadta Adud ad-Daula felsőbbségének elismerését, és seregével Húzisztánba vonult. Az ellene támadó Adud ad-Daula [[977]]. [[július 1.|július 1]]-jén vereséget mért rá [[Ahváz]]nál, majd novemberben bevonult Bagdadba. Unokatestvére másodszor is lemondott emírségéről a javára, amit a kalifa törvényesített, ő pedig, hogy eltávolítsa kellemetlen rokonát, Szíria meghódítására küldte. Izz ad-Daula ehelyett északra vonult, ahol szövetkezett [[Uddat ad-Daula]] [[moszul]]i [[Hamdánidák|hamdánida]] fejedelemmel, és együtt megtámadták Adud ad-Daulát, aki azonban [[978]]. [[május 29.|május 29]]-én döntő vereséget mért rájuk [[Szamarra]] közelében, Kaszr al-Dzsussznál. Bahtijár nem kapott újabb esélyt: fogságba esett és kivégezték. A hadjárat azonban nem állt le: a buvajhida csapatok rövidesen[[június 23.|június 23]]-án bevonultak Uddat ad-Daula fővárosába, Moszulba[[Moszul]]ba, majd tovább üldözték az északnyugat felé menekülő fejedelmet. Három hónapos ostrommal az második fővárosa, a [[Dijár Bakr]]-i [[Silvan|Majjáfárikín]] is a kezükbe került [[december 6.|december 6]]-án. A számottevő sereg és hazai bázis nélkül maradó Uddat ad-Daula megpróbált tárgyalni, de a kemény feltételek hallatán [[979]]-ben Szíriába távozott szerencsét próbálni. Unokatestvére, az [[aleppó]]i fejedelemséget uraló [[Szaad ad-Daula]] közben elismerte Adud ad-Daula főségét, aminek az lett a következménye, hogymire a buvajhida fejedelem jutalomképpen átadta neki a frissen meghódított [[Dzsazíra|Felső-Mezopotámia]] legnyugatibb tartományát, [[Dijár Mudar]]t, leszámítva a legnagyobblegfontosabb erősségekettelepülését, [[Rakka|Rakkát]].

=== Rendteremtő hadjáratok ===

A nyugati határról visszatérve Adud ad-Daula gondoskodott a Hamdánidák számos kisebb-nagyobb hegyi erődjének elfoglalásáról, amivel végleg megakadályozta a dinasztia esetleges restaurációját a térségben, amellett rátehette a kezét Uddat ad-Daula itt rejtegetett vagyonára is. Bagdadba érkezve három sereget indított útnak, hogy megteremtse Mezopotámia belső békéjét: egyet északkeletre, Sahrazúr felé a Banu Sajbán, egy másikat nyugatra, Ajn at-Tamr irányába a Banu Aszad, a harmadikat pedig délre, a mocsárvidék felé a helyi [[karmatik]] ellen, akiket Imrán ibn Sáhín fia vezetett. A két beduin törzset sikerült is pacifikálni, de a mocsarakba húzódó, a környéket dúló-fosztogató szektásokkal Adud ad-Daula sem bírt.

=== EzutánKülpolitika ===
{{csonk-szakasz}}

[[979]] május-júniusa folyamán a Dzsibál ellen vonult. Fahr ad-Daula előbb [[Kazvin]]ba, majd [[Nisápur]]ba menekült előle, közben serege jelentős része elhagyta. Adud ad-Daula ezután Kermánsáh élére a korábban elhunyt Haszanavajh [[Badr ibn Haszanavajh|Badr]] nevű fiát nevezte ki, majd [[980]] október-novembere folyamán megszállta [[Hamadán]]t és a környékét, amit átadott végig lojális fivérének, Muajjid ad-Daulának.

Őt később csapatokkal is támogatta a Fahr ad-Daulának menedéket adó Zijáridák és Számánidák ellenében – korábban utóbbiak nisápuri parancsnokát, bizonyos Ibn Szímdzsúrt megpróbálta átállítani a saját oldalára –, sőt kalifai kinevezést is kieszközölt neki a zijárida kézben levő [[Mázandarán|Tabarisztán]] és [[Gorgán]] élére.