„Sztereoszkópia” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Zolikk (vitalap | szerkesztései)
BinBott (vitalap | szerkesztései)
a Az -ít végű igék és származékaik javítása hosszú í-re (kézi ellenőrzéssel) (A cikk általános helyesírási ellenőrzésre szorul!)
1. sor:
{{korr}}A '''sztereoszkópia''' olyan képalkotási módszereket foglal egybe, mely segitségévelsegítségével egy képben a térlátás illúziója kelthető. A térlátás mindennapi szinten úgy valósul meg, hogy a szemeink által észlelt két enyhén eltolt képet agyunk valós időben feldolgozza és egybeteszi (lásd [[Sztereopszis]]). Ha tehát két enyhén eltolt pontból készített képet bemutatunk külön a megfelelő szemnek, kialakul egy virtuális [[Mélységészlelés|mélységérzet]].
 
== KépkészitésKépkészítés ==
Ahhoz, hogy egy képbeli jelenetet térben felfoghassunk, szükség van két képre valójában. [[Fényképezés|Fényképek]] esetén, ha a tárgy nyugalomban van, ez megvalósithatómegvalósítható egy szokásos fényképezőgéppel is, de ügyelni kell a képek összhangjára, és főleg a két kép közti távolságra.
 
[[File:Kodakcamfr.jpg|thumb|Kodak sztereó fényképezőgép]]
 
Egy sztereó fényképezőgép trivializálja az eljárást, mivel képes egyszerre legalább két képet készitenikészíteni különböző objektiveken keresztül. A lencsetávolság általában megfelel az átlagos szemtávolságnak (63 – 65 mm) ; ezt a távolságot ''sztereó alapvonalnak'' hivják.
 
A 63 mm-es alapvonal akkor tökéletes, ha a kamera-tárgytávolság megfelel a képernyő-megfigyelő távolsággal. Ha tudjuk, hogy a megfigyelő távolabbról vagy közelebbről fogja szemügyre venni a 3D képet, az alapvonalat be kell állitaniállítani, hogy megfeleljen a kivetitésikivetítési távolság és a fényképezési távolság arányának.
 
Távoli tárgyaknál (pl. [[Tájkép|tájképek]]) jóval nagyobb alapvonal használható, hogy kiemelje a térhatást a képben (valóságban ez nem történik meg, távoli hegyek megfigyelésekor nem érzékeljük azokat térben a nagy távolság miatt). Ez a metódus azt a benyomást kelti, mintha a megfigyelő egy óriássá változna.
 
== Módszerek ==
Független attól, hogy miképp jut el a szemig a vizuális információ, biztositanibiztosítani kell azt, hogy a szem csak a neki megfelelő képet láthatja, a másik szemnek utaltat nem.
 
A legegyszerűbb, ha a kisméretű képeket nagyon közel helyezzük a szemekhez, biztositvabiztosítva a hatást. A virtuális-valóság szemüvegek például igy működnek, és a hozzárendelt számitógépszámítógép automatikusan generálja a megfelelő képet mindkét kis kijelzőre.
[[Fájl:Barcelona Sagrada h02734.jpg|jobbra|bélyegkép|200px|[[Sztereogram]] ]]
 
22. sor:
=== Sztereográf és sztereografikus képek ===
 
[[Fájl:Pocket stereoscope.jpg|balra|bélyegkép|150px|Egy zsebsztereográf]]A [[Sztereogram|sztereografikus képek]] egymás mellé nyomtatottak, betartva a 63 mm-es alapvonalat. Ha a nézőnek sikerül, a képpárt közel tartva, hogy a tekintetét a messzibe fokuszálja, akkor létrejön az illúzió. A sztereográf megkönnyitimegkönnyíti a módszert, mivel elválasztja a két szem látóterét és megszünteti a zavart.
 
Ha nagyobb méretű képeket szeretnénk összehangolni, akkor ez egy egyszerű de precizen beállitottbeállított tükörrendszerrel elérhető; viszont a felállitásfelállítás nagyon érzékeny a megfigyelő fejmozdulataira. A 3-D megfigyelők ezen a módszeren javitanakjavítanak.
<br/>
<br/>
32. sor:
 
====Polarizálás====
A képernyő egyerre két képet vetitvetít ki egyszerre, [[Fény#A fény polarizációja|polarizálással]]. A megfigyelők szemüveget viselnek, melyeken polarizáló szűrők vannak. Mivel a szűrő csak azonosan polarizált fényt enged át, a két szembe megfelelő szűrőlencséken át csak a megfelelő kép jut. Lineáris polarizálás eseten a fej vizszintesen kell maradjon, másképp a szűrés nem tökéletes. Cirkuláris polarizálás megszünteti ezt a hatást.
 
==== KiegészitőKiegészítő szinkódolás ====
{| class="wikitable" style="float:right" width=416px
|-
43. sor:
Egy anaglif tájkép és a hozzá szükséges vörös-tűrkiz szemüveg.
|}
Mivel a szem három alapszinben érzékel (vörös, zöld és kék), polarizálás helyett a két szemüveglencse szinfiltert tartalmazhat. A leggyakrabb kombináció a vörös - tűrkiz (zöld + kék) és a kék - sárga (vörös + zöld). A filter csak a neki megfelelő szineket engedi át, tehát ha a két egymásratett kép megfelelően szinkódolva van, az agyunk sikeresen össze tudja állitaniállítani a 3-D képet.
A szinkódolás hátránya, hogy a szines képeket (főleg a vörös komponenst) gyakran telitetlenültelítetlenül vagy tompitvatompítva adja elő.
 
==== Aktiv módszerek ====
Az aktiv jelszó annyit jelent, hogy a nező által viselt szemüveg és a képernyő kölcsönhatásban vannak. A ''folyadékkristályos'' (LCD) szemüvegek ennek egy megvalósitásimegvalósítási módja. A speciális üveglencse feszültség alatt sötétté válik, különben átlátszó. A képernyő a [[Film|mozgóképet]] 48 kép/másodperc sebességgel adja elő (a szokásos 24-hez képest), mivel az individualis képek váltakozva jobb/bal szemnek valók. A szemüveg evvel szinkronizáltan nyitja-csukja a lencséket, akár egy fényképezőgép redőnyzárja.
 
==== Autosztereoszkópia ====
Az autosztereószkópikus 3D kivetitőkkivetítők képesek követni a fej mozgásait, vagy különböző megfigyelési szögekből különböző kép látható rajtuk, igy többnyire hihető 3D illúziót tudnak kelteni speciális szemüveg hordása nélkül is.
 
== Hivatkozás ==