„Habsburg-törvény” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Staatsgesetzblatt (Austria) 1919 0513.jpg|bélyegkép|180px|jobbra|A Habsburg-törvény közzététele Német-Ausztria Állami Közlönyében [[1919]]. [[április 10.|április 10-én]].]]

A '''Habsburg-törvény''' ''(Habsburger-Gesetz'' vagy ''Habsburgergesetz,'' rövidítve ''HabsbG)'', amit Német-Ausztria parlamentje [[1919]]. [[április 3.|április 3-án]] hozott meg, a [[Habsburg–Lotaringiai-ház|Habsburg–Lotaringiai család]] tagjainak és vagyonának jogállását szabályozta az első [[Osztrák Köztársaság]]ban, az [[I.első világháború]] befejezése és az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] felbomlása után. Megvonta a ház tagjainak uralkodói címeit és jogait, kitiltotta őket a Köztársaság területéről, a visszatérést lemondó jognyilatkozat megtételéhez kötötte. A törvény a Habsburg–Lotaringiai-ház teljes vagyonát az állam javára elkobozta. Hatályát 1935–36 között részben felfüggesztették, 1939-ben a náci megszálló hatalom ismét hatályba helyezte, 1945-ben a második Osztrák Köztársaság eredeti, [[1919]]-es formájában alkotmányerejű törvénnyé emelte. [[1955]]-ben az osztrák államszerződésbe is belefoglalták. Az elkobzott Habsburg-vagyon visszaszolgáltatásáról ma is jogviták folynak.

[[1918]]. [[november 11.|november 11-én]] [[IV. Károly magyar király|I. Károly osztrák császár]] nyilatkozatban kötelezte magát, hogy tartózkodik uralkodói hatalmának gyakorlásától ''(Verzichtserklärung).'' Másnap, [[november 12.|november 12-én]] [[Bécs]]ben kikiáltották a köztársaságot. Mivel azonban a császár nem mondott le, törvényességi válsághelyzet állt elő. Az új kormány, a köztársaság biztonsága érdekében olyan törvényt készített elő, amely választás elé állította volna az uralkodót: vagy hivatalosan lemond császári címéről, ekkor a Osztrák Köztársaság polgáraként az új Német-Ausztriában <ref>'''Deutschösterreich''' ''(Német-Ausztria)'' = az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] nyugati felében, a Lajtán túli területek ''(Ciszlajtánia, Cisleithanien)'' azon részének nem-hivatalos elnevezése, ahol többségében német ajkú lakosság él(t): a mai Ausztria területén kívül ide sorolták [[Dél-TiroltTirol]]t, a [[Cseh-erdőterdő]]t ''(Böhmerwald),'' Dél-Morvaországot[[Morvaország]]ot, a [[Szudétavidék]]et, és több más német nyelvi szigetet is. A Monarchia 1918-as felbomlása után a németlaktanémetek által lakott területeken kikiáltották [[Német-Ausztria|Német-Ausztriát]] ''(Staat Deutschösterreich),'' amely valamennyi ilyen területre igényt tartott. A más (cseh, horvát) nemzeti államokhoz csatolt területeken emiatt atrocitásokra is sor került a német-osztrák lakosság ellen. Az első Osztrák Köztársaságnak ezekről a területekről az 1919 szeptemberében aláírt [[Saint-germaini békeszerződés (1919)|Saint-Germaini békeszerződés]]ben le kellett mondania, a Német-Ausztria elnevezést azóta hivatalosan nem használják.</ref> maradhat, vagy nem mond le, ekkor internálják, vagy kiutasítják az országból.

Az 1919-es kisajátítás támogatóinak egyik fő érve, hogy „a Habsburgok” volnának felelősek az [[I.első világháború]]ért. A tőlük elvont vagyon csupán egy jelképes kártérítés a háború által okozott károkért.

A családi pénzalap visszaadásának pártolói azzal érvelnek, hogy az elkobzott vagyonérték felhasználása a Habsburg-törvényben megfogalmazott célra (a háború áldozatainak kártalanítására) már nem lehetséges, mivel a világháborúnak már egyetlen károsultja sincs az élők sorában. Emellett azt az álláspontot kívánják érvényre juttatni, hogy a világháborúért nem a család felelős, hanem egyedül [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]], a család megkérdezése és beleszólása nélkül. A törvény rendelkezése eszerint egy elítélendő diszkriminácónakdiszkriminációnak minősülne, mivel egyetlen más osztrák főrendű család vagyonát sem kobozták el.