„Hajós József (filozófiatörténész)” változatai közötti eltérés

Középiskoláit Brassóban és [[Nagyenyed]]en végezte (1934–42), a [[Babeş–Bolyai Tudományegyetem|Bolyai Tudományegyetemen]] bölcseletből szerzett tanári oklevelet (1948), itt védte meg ''A wolffi lélektan Erdélyben'' című doktori értekezését (1974). Mint tanársegéd [[Logika|logikát]] adott elő a Bolyai Tudományegyetemen (1949–52), az Akadémiai Könyvkiadó kolozsvári szerkesztője (1955–58), majd tudományos kutató, 1966-tól főkutató az RSZK Akadémiája Kolozsvári Fiókjának filozófiai szakosztályán. Többnyire az erdélyi bölcselet múltjával foglalkozik. A kritika mint a hazai magyar filozófiatörténet legjobb ismerőjét, európai látókörű eszmetörténészt, lényeges mondandójú közírót tartja számon.

Irodalmi munkásságát [[Gaál Gábor]] mellett kezdte el az ''[[Utunk]]'' hasábjain. Számos cikkét és tanulmányát közölte – a fontosabbakat említve – a ''[[Korunk]]'' (''[[Thomas Paine]]''. 1959/9; ''Kezdeti filozófiai tájékozódások a Bethlen Kollégiumban''. 1972/7), ''Utunk'' (''A darwinizmus térhódítása Erdélyben.'' 1952/19; ''[[Mátrai Ernő]]''. 1954/46), ''[[Igaz Szó]]'' (Pascal és az írásművészet. 1962/8), ''[[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények]]'' (Lessingiana. 1972/2), ''[[A Hét]]'' ([[Morusz Tamás|Morus]] 500 éves. 1978/1), ''[[Orvosi Szemle]]'' (''Emil Racoviţă determinizmusáról''. 1963/1), ''[[Ifjúmunkás]]'' (''Széljegyzetek az itt és mosthoz''. 1980/15), ''[[Művelődés]]'' (''Köteles filozófiai enciklopédiája''. 1979/12), ''[[Brassói Lapok]]'' (Lessingről''[[Lessing]]ről.'' 1979/51), ''Igazság'' (Spinoza Kolozsvárt. 1977/42), ''Cercetări Filozofice'' (Din istoria ideilor înaintate la maghiarii din Transilvania. 1959/6); ''Revista de Filozofie'' (Idei precarteziene despre suflet la cărturari transilvăneni. 1966/1), ''Revista de Psihologie'' (Din antecedentele psihologiei evoluţioniste în Transilvania. 1965/4), ''Studia Universitatis Babeş–Bolyai,'' Seria Philosophia (''Dialectica lui [[Feuerbach]].'' 1979/2), ''Napoca Universitară'' (''[[Montesquieu]]''. 1981/1–2).

Írásai jelentek meg az [[Új Élet]], [[Vörös Zászló]], [[Előre]], Tribuna, România Liberă, Făclia, Neuer Banater Zeitung, Karpaten Rundschau, Neuer Weg hasábjain is.

Közreműködésével készült tanulmánygyűjtemények, összefoglaló művek: ''Filozófiai tanulmányok'' (1957), Antologia gîndirii româneşti (1967), Din istoria pedagogiei româneşti III. (1967), Ideologia generaţiei române de la 1848 din Transilvania (1968), Látóhatár (1973).

[[Magyar nyelvennyelv]]en megjelent, szövegválogatást is nyújtó önálló kötetei az erdélyi múlt haladó hagyományaival foglalkoznak: [[Mentovich Ferenc]]cel (magyarul névtelenül 1952-ben, románul 1954-ben), [[Kiss Mihály|Kiss Mihállyal]] (1953), [[Parádi Kálmán]]nal (1955), [[Sámi László]]val (Darabán József közreműködésével, 1955). Monográfiaszerű nagy tanulmány vezeti be [[Köteles Sámuel]]ről kiadott terjedelmes válogatását (1969). Bevezető tanulmányaival jelent meg Mentovich Ferenc ''Új világnézlet'' című munkája (1974) és a ''Vasile Goldiş a nemzetiségi kérdésről'' című kötet (1976). Hosszabb tanulmányokat készített [[Blaise Pascal|Pascal]], [[Gottfried Wilhelm Leibniz|Leibniz]], [[Immanuel Kant|Kant]], [[Johann Gottlieb Fichte |Fichte]], [[Friedrich Wilhelm Joseph Schelling|Schelling]], [[Ludwig Andreas Feuerbach|Feuerbach]] gondolkodásának dialektikus elemeiről.