„Harmadik konstantinápolyi zsinat” változatai közötti eltérés

A bizánci birodalomban kialakult egy krisztológiai tévtanítás, amely Krisztusban egy természetet lát abban az értelemben, hogy az isteni természet mintegy felszívta az emberi természetet. Követői volt Alexandriai Dioszkorosz, Eutükhenész, Szeverosz. 451-ben a [[kalkedoni zsinat]] értelmezést adott a tévtanítás ellen, de nem tudta kiírtani a monofizita eszmét. Egy szír származású bizonyos Jakob Baradaeus fanatikus, bejárta álruhában a keletet 533 körül és monofizita püspököket szentelt. [[I. Justinus bizánci császár]] is csak visszaszorítani tudta a monofizitákat, avval hogy érvényesíteni próbálta a zsinat eredményeit. Szergiosz konstantinápolyi [[pátriárka]] egy áthidaló megoldást keresve jutott el a monotheletizmus[[monothelétizmus]] gondolatához, mely ugyancsak eretnekség lett. A végső megoldást a harmadik konstantinápolyi zsinat hozta meg.