„Adapa” változatai közötti eltérés

576 bájt hozzáadva ,  10 évvel ezelőtt
kieg
(bevkieg)
(kieg)
'''Adapa''' a [[Mezopotámiai mitológia|sumer mitológia]] mitikus személye, [[Eridu]] királya volt. Természetfölötti lényként [[apkallu]], a mezopotámiai „hét bölcs” egyike lett. A hagyomány szerint [[Éa]] (vagy [[Ansar]]) és [[Kisar]] fia. Történetét az ''Adapa-eposz'' meséli el. Az eposz rendkívül fontos irodalmi mű, még [[Bérószosz]] is átvette Adapa alakját [[Óannész]] néven.
 
Az Adapa-eposz négy töredékből két változatban ismert. A négy töredék kiegészíti egymást, bár nem hiánytalan a szöveg. Az egyik tábla az [[Amarna-levelek|amarnai levéltárból]] került elő, ez tartalmazza a korábbi változatot. A másik három [[Assur-bán-apli asszír király|Assur-bán-apli]] [[ninive]]i könyvtárából, ezeken az újasszír verzió olvasható. Mindkét változat tulajdonképpen mitikus történelem. A szövegek elemzése szerint eleve [[akkád nyelv]]en íródtak az eredeti verziók is az i. e. 2. évezred elején. Az [[akkád irodalom|akkádok]] így rögzítették a 3. uri dinasztia és [[Hammurápi babiloni király|Hammurapi]] ideje között eltelt zavaros időszak történelmét.
''Épp csak örökkévalóságot nem öröklött...''|Adapa-eposz}}
 
Adapa a régebbi értelmezések szerint egy ''anti-Gilgames'', a halhatatlanságát elvesztő hérosz, Ádám előképe. Azonban Adapa már egy létező város fejedelme voltBölcs és az eposz szerint halandónak született, ezért halhatatlanságát nem elveszti, hanem elmulasztja megszerzésének lehetőségét. A megfogalmazás és a tanulságok levonásának módja az a sajátos ''mitológiai realizmus'', amely a sumer és akkád mítoszköltészetet jellemzi: azistenfélő ember halandó, ez így van jól, a halhatatlanságotaki tetteinekminden emlékenap fogjahalat meghozniáldoz nekiÉának.
 
Azonban Adapa már egy létező város fejedelme volt és az eposz szerint halandónak született, ezért halhatatlanságát nem elveszti, hanem elmulasztja megszerzésének lehetőségét. A megfogalmazás és a tanulságok levonásának módja az a sajátos ''mitológiai realizmus'', amely a sumer és akkád mítoszköltészetet jellemzi: az ember halandó, ez így van jól, a halhatatlanságot tetteinek emléke fogja meghozni neki.
 
A halhatatlanságot egy sajátos tévedésből eredően veszti el. Egy alkalommal viharmadár támadta meg Adapát a tengeren, és védekezés közben eltörte a madár szárnyát. A viharmadár azonban [[Ninurta]] volt, a szelek istene, és olyan nagy szélcsend támadt, hogy azt még [[Anu]] is észrevette. Éa ekkor azt tanácsolta Adapának, hogy semmit se fogadjon el Anutól, mert a halál ételét és italát kínálja majd neki. Anu viszont [[Tammúz]] engesztelésének hatására az élet ételét és italát kínálta Adapának, amit az nem fogadott el.
 
Az Adapa-eposz ugyanakkor azt mutatja, hogy a sorsszerűséget erősebbnek tartották bármely istenség akaratánál, a Sors független az istenektől. Mezopotámiában a Sors az egyetlen egyetemes törvény.
 
==Források==
* {{Roaf}}
* {{Komoróczy: Gilgames}}
* ''Gilgames – agyagtáblák üzenete, ékírásos akkád versek'', Kriterion Horizont Könyvek, 1986. Bukarest
* {{VIL|1|57}}
 
[[Kategória:Sumer mitológia]]