„Újmoldova” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a jobb felbontású címer |
|||
50. sor:
1788-ban lakossága elmenekült és a törökök fölégették, ezután 1803-ig szünetelt bányászata. 1819 és 1848 között a járványok és szárazságok miatt veszteséges volt a kitermelés. Német lakóinak többsége [[Szászkabánya|Szászkabányára]], [[Dognácska|Dognácskára]] vagy [[Oravicabánya|Oravicára]] távozott. 1848. augusztus 22-én négyszáz szerb fölkelő megtámadta. [[Asbóth Lajos]] őrnagy ötórás harc után [[Szászkabánya|Németszászkára]] vonult vissza, és a szerbek fölgyújtották a bányavárost. A [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] alatt rontották össze rézbányáit is. A bányászatot 1856-ban a [[Osztrák (–Magyar) Államvasút-Társaság|StEG]] kezdte újra, de megváltozott profillal: vasércet, a [[kénsav]] és a [[Réz-szulfát|rézgálic]] előállításához szükséges anyagokat termelték ki.<ref>Véber Antal (szerk.): ''A Délvidéki Kárpát-egyesület kalauza.'' Temesvár, 1894, 300. o.</ref> 1858-ban kénsavgyárat alapítottak benne, ahol évi 1700–1800 tonna 60%-os kénsavat állítottak elő.
1873-ban [[Krassó vármegye|Krassó]], 1880-ban [[Krassó-Szörény vármegye|Krassó-Szörény vármegyéhez]] csatolták, ahol járásszékhely volt. 1879-ben kohójánál 22, [[pirit]]bányájában 28, [[barnakőszén]]bányájában nyolc fő dolgozott.<ref>[http://epa.oszk.hu/02000/02000/00001/pdf/EPA02000_magyar_banya-kalauz_1881_039-047.pdf Guttmann Oszkár: ''Magyar bánya-kalauz.'' Bécs, 1881]</ref> A szocializmus évtizedeiben lendült fel ismét bányászata, amikor korszerű módszerekkel fejtették a réz- és [[molibdén]]tartalmú [[Porfir (kőzet)|porfirt]]. Lakossága az 1960-as években rövid időre majd kétszeresére duzzadt. 1968-ban kapott városi címet. Itt találták meg először a [[cianotrichit]] nevű ásványt. A bányászat a 2000-es évek második felében szűnt meg végleg.
1838-ban 3210 lakosából 2257 volt román, 560 német, 300 cigány, 58 szerb és 35 magyar.
| |||