„Nintendo Entertainment System” változatai közötti eltérés

A [[PAL]] régióban megjelent konzolokban egy Ricoh 2A07-es processzor lapult. A [[MOS Technology 6502]]-es technológiájára épülő chip 8 bites volt. Saját hangrendszerrel és korlátozott megszakításvezérléssel rendelkezett. Spórolási szándékból azebből egységa nemprocesszorból képesteljesen -kihagyták elődjéhez képesta 6502-es a binárisan kódolt tizedesjegyek[[BCD]] értelmezéséreüzemmódját. Órajele 1,.66 MHz, míg aza Ricoh 2A03 jelű [[NTSC]] változat Ricoh 2A03 névre hallgatva, nagyobb órajelen (1,.79 MHz), de lényegében ugyanez volt. A hangvezérlő egyszerre öt csatorna kezelésére volt képes.

A grafikáért a [[Ricoh]] saját fejlesztésű PPU-chipje (''Picture Processing Unit'') volt a felelős. NTSC modellekben 5,.37, PAL modellekben 5,.32 MHz-es órajellel rendelkezett. A memória 2 KB RAM volt, 256 bájtos sprite memóriával, és 28 bájtos paletta-mamóriávalmemóriával. A lapozófájl-technikával azonban a kazettákkal szinte bármekkora méretű memóriát lehetett a grafikus processzor részére bocsátani. Negyvennyolc különböző szín és ötféle szürkeárnyalat megjelenítésére volt képes, a vörös, a kék, és a zöld pedig megfelelő időzítéssel sötétíthető volt. Egy időben legfeljebb 24 színt lehetett felhasználni, és 64 alakzat mozoghatott. A sprite-ok mérete 8x8, illetve 8x16 [[pixel]] lehetett. A kép mozgása egyszerre csak egy irányba volt engedélyezett, amely lehetett horizontális vagy vertikális. A képernyő felbontása 256x240 pixel (NTSC rendszeren 256x224). A készülék televízióhoz RF-kábellel volt köthető, később pedig RCA-kábellel, sőt, Japánban utóbb ez lett a kizárólagos megoldás.