Wikipédia

„A testmozgás fiziológiája” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
apró javítgatások
1. sor:
[[Fájl:Niklas Zender.JPG|thumb|right|Atléta futás közben]]
A testmozgás, vagy fizikai aktivitás, egy mindenütt, szinte mindig előforduló állapot, változatosságaban oly gazdag, hogy igazi fiziológiai pihenő állapotot szinte nem is lehet elérni. Végtére a vázizmok összehúzodását jelenti, mely fokozott energiaigénye miatt a test összes szervrendszerét aktiválja és befolyásolja. Egy egyszeri epizód (heveny, akut testmozgás) más választ vált ki, mint a többszörös, ismétlődő testmozgás, azaz a ''testedzés''. A mozgásnak több formája van, ez függ a mozgásban résztvevő izomtömeg nagyságától (egy ujj, egy kar, mindkét láb), az erőkifejtés intenzitásától, időtartamától és az izomösszehúzódás minőségétől (izometrikus vagz izotonikus összehúzódás). Ez a sokoldalúság maga után vonja azt a tényt, hogy a mozgás különböző hatást vált ki egy egészséges szervezetben, mint egy betegben, egy fiatal esetében, mint egy idősebb esetében. Fontos tudni, hogy a testmozgás lehet egészséges, jelentéktelen vagy káros! A hatása tehát egyénenként változik, az egészségállapottól függ, ezért kell kikérni egy szakorvos véleményét, mielőtt bármilyen jellegű testedzésnek nekifogna.▼
Az |[[Emberi test|emberi]] testmozgás, vagy fizikai aktivitás, egy mindenütt, szinte mindig előforduló állapot, változatosságában oly gazdag, hogy igazi fiziológiai pihenő állapotot szinte nem is lehet elérni. Egyszerűsítve a vázizmok összehúzódását jelenti, mely fokozott energiaigénye miatt a test összes szervrendszerét aktiválja és befolyásolja. Egy egyszeri epizód (heveny, akut testmozgás) más választ vált ki, mint a többszörös, ismétlődő testmozgás, azaz a ''testedzés'' vagy [[sport]].
 
▲A testmozgás, vagy fizikai aktivitás, egy mindenütt, szinte mindig előforduló állapot, változatosságaban oly gazdag, hogy igazi fiziológiai pihenő állapotot szinte nem is lehet elérni. Végtére a vázizmok összehúzodását jelenti, mely fokozott energiaigénye miatt a test összes szervrendszerét aktiválja és befolyásolja. Egy egyszeri epizód (heveny, akut testmozgás) más választ vált ki, mint a többszörös, ismétlődő testmozgás, azaz a ''testedzés''. A mozgásnak több formája van, ez függ a mozgásban résztvevő izomtömeg[[izom]]tömeg nagyságától (egy ujj, egy kar, mindkét láb), az erőkifejtés[[erő]]kifejtés intenzitásától, időtartamától és az izomösszehúzódásizom-összehúzódás minőségétől (izometrikus vagzvagy izotonikus összehúzódás). Ez a sokoldalúság maga után vonja azt a tényt, hogy a mozgás különböző hatást vált ki egy egészséges szervezetben, mint egy betegben, egy fiatal esetében, mint egy idősebb esetében. Fontos tudni, hogy aA testmozgás lehet egészséges, jelentéktelen vagy káros!. AHatása hatásaaz tehátegyén egyénenkéntegészségi változik, az egészségállapottólállapotától függ, ezért kell kikérni egy szakorvos véleményét, mielőtt bármilyen jellegű testedzésnek nekifogna.
== A mozgás "mérése" ==
A dinamikus testmozgás nem más mint a vázizom (harántcsíkolt izomzat) összehúzódásának (kontrakció) és ellazulásának (relaxáció) ritmikus váltakozása. Mivel egy mozgásban levő izom a szükséges energiát főleg oxidativoxidatív metabolizmus során szerzi, a hagyományos, standard eljárás nem más, mint az oxigénfelvétel (V<sub>O2</sub>, oxygen uptake) mérése, szájon keresztül. Minden egyénnek van egy úgynevezett maximális kapacitása, mely 20-szor nagyobb mint a nyugalmi állapotban észlelt oxigénfelvétel. A maximális VO2 csökken a korral, fokozott mozgáshiány valamint magas zsírtömeg esetén. A V<sub>O2</sub> segítségével meghatározható az egyén átlagos munkabíró képessége.
 
== Szív és érrendszeri változások ==
== Kardio-vaszkuláris válasz ==
=== A vérkeringés fokozódik az aktív izomban ===
A helyi szabályozás biztosítja, hogy csak az aktív, fokozott metabolizmusú izomcsoport kapjon megfelelő vérellátást és oxigénmennyiséget.
A szívérrendszeri szabályozást az idegrendszer vérkeringési(kardiovaszkuláris) központja biztosítja. Kezdetben az agy motorikus központja aktiválódik: az összneuronális aktivitás arányos a mozgásban levő izomtömeggel és a mozgás intenzitásával. A motorikus kéregrégió kapcsolatban van a kardiovaskulárisvérkeringési központtal, ezáltal csökkenti a vagális (paraszimpatikus) tónust, ennek következtében nő a szívfrekvencia, valamint átállítja az érfalakban található nyomásérzékelőket (baroreceptorokat) egy magasabb aktiválópontra. Amint a mozgás foka tovább növekedik, az izomszövetben ''tejsav'' keletkezik, mely az izomban található idegvégződéseket ingerli, ezek jeleket küldve az agyba és fokozva ezáltal a szimpatikus tónust. Ennek ellenére mégsem következik be helyi érszűkület, mivel további helyi tényezők fenntartják az értágulatot és ezáltal a fokozott véráramlatot: csökkent pH, növekedett NO szint, értágító prosztanoidok. A fokozott szimpatikotónia viszont növeli a szívfrekvenciát, a szív összehúzódásának sebbességétsebességét és erejét, növelve ezáltal a hozamot (cardiac output). A szimpatikus idegrendszer fokozott érszűkítő hatása az izomzat ereit jelentősen nem befolyásolja tehát, de annál inkább igen a többi szervekét: a vese, valamint a bélrendszer szintjén akár 75%-al is lecsökkenhet a véráramlás, intenziv edzés közben. Az emberi [[agy]] viszont nem szenvedhet ekkora csökkenést, erről pedig helyi, autonomautonóm rendszer gondoskodik, így az agy vérellátása folyamatosan állandó szinten van tartva. A fokozott szimpatikotónia bizonyos esetekben azonban veszélyes lehet: melegben és vízhiány esetén súlyos hypertermiához és hypotensiohoz (alacsony vérnyomáshoz) vezethet (heat exhaustion). Habár rendszeres edzés biztosíthat bizonyos aklimatizációtakklimatizációt, a fenntebbfentebb említett kondiciókkondíciók akár profi sportolók számára is veszélyesek lehetnek.
 
=== A szív ===
A megnövekedett vérnyomás, szívfrekvencia és szívizomösszehúzódásszívizom-összehúzódás fokozza a szívizom oxigén igényét. Ezt a fokozott igényt a koszoróerekbenkoszorúerekben megnövekedett véráramlás elégíti ki, véráramlás mely 5-szörösére növekedhet a pihenő állapotjozállapothoz képest. Ezt lokális metabolikus tényezők váltják ki: NO, adenozin, ATP-érzékeny kálium kanálisok aktiválódása. Az oxigén felvétel a koszorúerekben nyugalmi állapotban is magas, edzéskor 80%-ra növekedhet. Egészséges emberekben semmilyen körülmények között nem alkulhatalakulhat ki myocardialisszívizom ischemia!elégtelenség.
Hosszú távon a szívizom hozzászokik, adaptálódik a rendszeres mozgáshoz: a szívkamra kitágul (hosszú időintervallumú, ritmikus izotóniás mozgás esetén) vagy megvastagszik a fala (hypertrophia, izometriás mozgás esetén, például a súlyemelés).
A rendszeres testedzés javítja az endothelium (szívfal legbelső rétege) válaszreakcióját az adenozinnal szemben. Megőrzi az endothelium értágító funkcióját, ezért ez a hatás számít az egyik, hosszútávon bekövetkezett, legfontosabb változásnak. (Az endothelium a legérzékenyebb az oxigénhiányra és a legkönnyebben infarktizálodó terület)
 
=== Lipidémia ===
=== Zsíranyagcsere===
A rendszeres, dinamikus testedzés jó hatással van a zsíranyagcserére (Lipidémia), éspedig növeli a vérben a HDL-t (high density lipoprotein), csökkenti a triglicerideket. Ezek a változások bármilyen korban bekövetkeznek, ha a mozgás rendszeres. A zsírszövet csökkenésével és az inzulin iránti szövetszenzitivitás fokozódásával magyarázható ezen jótékony hatása a mozgásnak. A mozgás fokozza a zsíranyagcserét, valamint a sejtek metabolikus kapacitását, ami a szabad zsírsavak β-oxidációját illeti.
== Legzőrendszer ==
== Légzőrendszer ==
Talán a legkevésbé érintett szervrendszer az a légzőrendszer. A széles körökben elterjedt hiedelem, hogy a rendszeres testmozgás javítja a tüdőkapacitást, az téves. A légzőizmok megerősítésére tervezett gyakorlatok is legfőbb 3%-al javítják ezt. A légzőizmok megedzése által nő az ellenállóképességükellenálló képességük a fizikai aktivitással szemben, ezáltal csökkenhet a légszomj érzete.
== Bélrendszeri, metabolikus és endokrin válasz ==
A mozgás hatásai a bélrendszerre még kevésbé ismertek. Ennek ellenére, köztudott hogy fontos szerepet játszik az elhízás és a 2-es típusú diabetes megelőzésében.
Közvetlenül étkezés után nem ajánlott a testmozgás, mivel befolyásolja a nyelőcső motilitását és gastroesophagealis refluxot okozhat. Továbbá a rendszeres mozgás elősegíti a gyomorürítést és fokozza a bélmozgást. Ezek a változások gyorsabb táplálékfeldolgozáshoz és fokozottabb étvágyhoz vezetnek. A vastagbél ürülését fokozva és ezáltal a káros, toxikus anyagok kiürítését elősegítve, csökkentheti a vastagbélrák rizikóját. Edzés közben csökkenhet a víz, glükóz és elektrolitek felszívódása, akut hasmenéses epizód profi sportolóknál is előfordulhat. MalabszorbcióEmésztési rendellenesség azonban egészséges embereknél soha nem lép fel.
Az elhízás gyakori orvosi probléma a mai társadalomban. Az elhízás egyenes út a magas vérnyomás, szívbetegségek (koszorúér atherosclerosisos megbetegedése, szívelégtelenség) és a cukorbetegség felé. A rendszeres testedzés sokkal többet ér, mint bármilyen diéta egymagában. Ennek ellenére a legnagyobb probléma a gyakorlatban továbbra is az emberek együttműködésének hiánya marad, több mint 50%-a feladja, még a rövid programú edzésterveket is.
Az izomszövet "mindenevő", a mozgás intenzitása, időtartama, az egyén edzettsége, a szövet metabolikus kapacitása és a tápanyag hozzáférhetősége határozza meg az energiaforrást. Rövid időtartamú mozgás esetében a makroerg foszfátok (ATP és kreatininfoszfát)raktárkészlet elégséges, hosszabb idejű edzés esetében viszont beindul a glikolízis, amely az anaerob metabolizmus egyik formája és melynek során, melléktermékként, tejsav keletkezik. A glikolízishez szükséges szénhidrátok az izomszövetben tárolt glikogénből (később a májraktárokban levőből) és a vérben keringő glükózból származnak. Azok a tényezők, melyek növelik a szénhidrátok hozzáférhetőségét, növelik az ellenállóképességet is. Ezek a tényezők: az edzést megelőzően elfogyasztott szénhidrátok, edzés közben orálisan bevitt szénhidrátok, sejtadaptáció a rendszeres edzés végett, amely javítja a szabad zsírsavak β-oxidációját. Hypoglikémia egészséges szervezetben nagyon ritkán alakul ki.
A kialakult szimpatikotónia végett csökken az inzulintermelés, ennek ellenére az izomban megnövekedik a glükózfelvétel. Az inzulin csökkenése a vérben maga után vonja újabb inzulinreceptorok megjelenését az inzulindependens szövetek sejtjeinek felszínén (up-regulation), így fokozódik az inzulin iránti szenzitivitás, megelőzve a 2-es típusú diabetest, valamint magyarázva a mozgás elengethetetlen fontosságát 2-es típusú diabetes kezelésében.
 
== Forrás ==
* Lippincott's Medical Phisiology, 2nd Ed.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/A_testmozgás_fiziológiája”