„Nart eposz” változatai közötti eltérés

A háromezer éves '''nart eposz''' a [[világirodalom]] legrégibb [[eposz]]ainak egyike. A [[Kaukázus]]ban, mintegy évszazada fedezték fel és kezdték lejegyezni a kutatók. Az eposz alaprétege az északkelet-iráni népek - [[szkíták]], [[szarmaták]], [[alánok]] - mitológiai hagyománya. Bár az észak-kaukázusi népek szinte mindegyike őriz belőle egy-egy "nemzeti" változatot, az eposz elsősorban az alánok utódai, az [[oszétok]] mondáit tartalmazza. A Nart eposz számos motívuma a görög, római és skandináv eposzokkal áll rokonságban. Feltételezhető, hogy az eposzt az [[oszétok]] legközelebbi vérrokonai, a [[jászok]] a [[XIV. századbanszázad]]ban még ismerhették.

A ''nart'' szó eredetével kapcsolatban a tudósok véleménye nem egyezik meg. Egy részük úgy véli, hogy az iráni <<nar>> (férfi) szóból, vagy az oszét <<nae art>> (mi tüzünk), esetleg az ó-iráni <<nrt>> (táncolni) tőből származik. V. I. Abajev oszét nyelvész azt tartotta, hogy a <<nart>> szó a mongol <<nara>> (nap) tőre megy vissza - mert az eposz sok hőse köthető a nap mítoszához. A ''nart'' szó ebből a tőből ered a <<-t>> képző hozzáadásával, amely az oszét nyelvben a többes szám jele. Eszerint képzik a mai napig is az oszét családneveket. <br> <br>A nart egy mitikus sztyeppei nép, melynek tagjai kiváló harcosok, gyakran emberfeletti képeségekkel rendelkeznek, bölcsek, ravaszok, a portyázások és harcok mellett sokat mulatnak. A nartok dicső nép, akiket az [[oszétok]] mitológiai ősüknek tartanak. Miután minden ellenségüket legyőzték, elhatározták, hogy az istenekkel mérik össze az erejüket. Büntetésül [[Isten]] (''Huszau'') hét szűk esztendőt küldött rájuk. A nartok azonban nem békültek ki, s választaniuk kellett: vagy korcs utódaik születnek vagy mindnyájan kipusztulnak. A dicstelen élet és a dicső halál közül a nartok az utóbbit választották.<br> <br> A hősök életformáját a katonai-törzsi közösség határozza meg. Ezért a nart mondák fő témái azok a hőstettek, amelyeket egyik vagy másik hős vadászat vagy hadjárat idején vitt végbe, hagyományos téma a leánykérés vagy az apa halálának a megbosszulása. Az egyik leggyakoribb téma, a nartok vitája arról, hogy ki közülük a legkiválóbb. A vetélkedés formája változó: olykor egy hőstettről kell beszélni, olykor viadalban vagy táncban kell legyőzni az ellenfelet. Nem kevés helyet foglalnak el az istenségekkel vívott harc történetei sem, amelyek a nartok pusztulásáról szóló mondákhoz kapcsolódnak. <br> <br> A nartok népe három fő nemzettséghez tartozott. Az eposzban mindegyik nemzettség sajátos, csak rá jellemző vonásokkal rendelkezik: a '''Boratok''' a gazdagságukkal és szerencséjükkel dicsekednek, az '''Alagatok''' az eszükkel és bátorságukkal, az '''Ahsartaggatok''' a vitézségükkel. J. Dumézil megállapítása szerint a nartok három nemzettségbe való elkülönítése három szociális funkciónak felel meg. Ezek a gazdasági (a Boratok a nart falu alsó részén éltek és mérhetetlenül gazdagok voltak); a papi (az Alagatok a falu középső részét foglalták el, az ő házukban zajlottak a torok, ott ölték meg az öregeket, ott őrizték a uaszamongot, a nartok csodálatos kelyhét); és a katonai (az Ahsartaggatok a település felső részén éltek, vitézek és hősiesek voltak). <br> <br> A nartok a történelmi legendájuknak megfelelően a nap gyermekei, az istenek kedvencei, az életüket katonai portyázásokkal, játékos vetélkedőkkel és tömeges táncokban kulmináló áldozati torokkal töltötték. A táncok egyike a ''simd'' volt, amely megrázta a földet és a hegyeket, kivívta az istenek ámulatát.