„Savoyai Mária Erzsébet carignanói hercegnő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
40. sor:
Az alkirályi tisztség nem jelentett sok államigazgatási kötelezettséget. A [[milánó]]i alkirályi udvarban Rainer főhercegnek és Mária Erzsébet főhercegnének főleg protokolláris feladataik voltak.
Mária Erzsébet bátyja, a nemzeti liberális eszméket valló [[Károly Albert szárd–piemonti király|Károly Albert herceg]] 1831–ben a [[Szárd Királyság|Szárd–Piemonti Királyság]] uralkodója lett. Az [[Itália egyesítése|olasz egység]] híve volt, várta az alkalmat a Habsburg szekundogeniturák – elsősorban húgának otthona, a [[Lombard–Velencei Királyság]] – megdöntésére. A családi kapcsolatokat mégis mindkét fél erősíteni igyekezett, 1842-ben Rainer főherceg legidősebb leányát, [[Habsburg–Lotaringiai
[[Habsburg–Lotaringiai Rainer József lombard–velencei alkirály|Rainer főherceg]] alkirályi megbízatásának az [[1848]]-as itáliai forradalmi nyugtalanság vetett véget. 1848 januárjában az alkirály, feleségével és a főkormányzóval együtt Bécsbe utazott jelentéstételre. 1848. március 15-én Rainer főherceg sógora, Károly Albert király hadat üzent az Osztrák Császárságnak, és háborút indított [[Lombardia]] megszerzésére. Március 18-án Milánóban fekelés tört ki. [[Joseph Wenzel Radetzky|Radetzky tábornagy]], az itáliai császári csapatok főparancsnoka úgy ítélte, a politikai helyzet Rainer főherceg túlzott liberalizmusa miatt juthatott el a nyílt lázadásig. Az alkirály már nem is térhetett vissza milánói állomáshelyére, a császár leváltotta, helyére Radetzkyt nevezte ki katonai kormányzónak, aki császári csapatok bevetésével 1849-ra szétverte a szárd–piemonti intervenciós csapatokat, és leverte a felkeléseket is. A kalandért felelős Károly Albert elmenekült országából, és még 1849-ben meg is halt. A [[Szárd Királyság|Szárd–Piemonti Királyság]] uralkodója Mária Erzsébet főhercegné unokaöccse, egyben veje, [[II. Viktor Emánuel olasz király|II. Viktor Emánuel]] lett.
| |||