„Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a román betűk |
→Története: bővítés |
||
2. sor:
== Története ==
A Román Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának magyar nyelvű folyóirata. 1957-ben indult, s 1999-ig bezárólag 76 füzete jelent meg. Az első három évfolyam egy-egy füzetben mint 1-4. szám, az 1960-as évfolyam már két füzetben mint 1-2. és 3-4. szám, 1961-től évi két füzetben mint 1. és 2. szám került ki a sajtó alól. Kivétel 1974, amikor csak egyetlen füzetben adták ki, mert az addig tervezett terjedelmet felső utasításra 400 lapról 200-ra csökkentették. Az 1982-es, 1991-es és 1993-as évfolyam megint csak egy-egy füzetben, de dupla számként került az olvasók elé. A példányszám kezdetben ezer körül mozgott, 1974-től 5-600, 1993-tól csupán 350, 1997-ben megint 950, de utána ismét visszaesett 300-ra. Csak a megrendelők kapják, szabadá rusításba sohasem került. Az Akadémiai Könyvtár számos példányt cserepéldányként küld szét a világba.
Az I. évfolyam főszerkesztője [[Jancsó Elemér]], mivel azonban az Akadémia akkori határozata szerint csak akadémikusok tölthetik be ezt a tisztséget, helyébe [[Nagy István]] került, utána 1978-tól [[Gáll Ernő]], akit – a laptól való kényszerű kiválása után – [[Szabó Zoltán]] követett.
Szerkesztőbizottsági tagok 1957-től [[Emil Petrovici]], [[Kelemen Béla]], [[Márton Gyula]], [[Szabó T. Attila]], 1964-től [[Sőni Pál]] és [[Csák László]] is. Utóbbit 1968-ban felváltotta [[Murádin László]]. 1970-től a bizottság tagjai: [[Kelemen Béla]], [[Ioan Petruţ]], [[Abafáy Gusztáv]], [[Antal Árpád]], [[Márton Gyula]], [[Gavril Scridon]], [[Sőni Pál]], [[Szabó T. Attila]], [[Murádin László]]. 1974-ben [[Szabó T. Attila]] kivált, 1978-ban a szerkesztőség tagja lett [[Szigeti József]], [[Teiszler Pál]], [[Ileana Câmpeanu]], 1984-től új tagok: [[Cs. Gyímesi Éva]], [[Kozma Dezső]], [[Mózes Huba]] és [[Péntek János]], 1995-től [[Egyed Emese]] is.
A NyIrK tárgyköreit lényegében a [[nyelvészet]] és az [[irodalom]]tudomány között osztja meg, de nem zárkózik el más, humán jellegű szaktudományok, így a folklór vagy a művelődéstörténet elől sem. A lap akadémiai típusának ismérvei: a szaktudományi jelleg és az [[esszé]]szerű hangvétel bizonyos fokú elkülönítése, a munkatársak megválogatása szakmájuk – kutató, nyelvész, irodalomtörténész, esztéta, kritikus mivoltuk – szerint, eredeti kutatási eredményekre támaszkodó közlemények közzététele. Az írások szerzői túlnyomó többségükben a Román Akadémia kolozsvári fiókjának kutatóiból és a [[kolozsvári egyetem]] magyar tanszékeinek tagjaiból kerülnek ki. Kívülük elsősorban a tanszékek irányította doktoranduszok vannak jelen a folyóiratban, valamint ugyancsak a tanszékek vezetésével írott államvizsga-dolgozatok szerzői. Őket egészíti ki a nem kolozsvári s nem a helyi intézményekhez tartozó szerzők, esetenként külföldi tanulmányírók köre.
A folyóiratnak a közölt anyag terjedelmére és jellegére utaló rovatai: ''Tanulmányok'', ''Kisebb Közlemények'', ''Adattár'', ''Szemle'', ''Hírek''. Egészében a lap hű tükre a hazai nyelv- és irodalomtudomány állapotának. Viszonylag nagyobb teret kap a [[felvilágosodás]] irodalma, valamint a [[románok|román]]-[[magyarok|magyar]] kapcsolatok témája.
A hírlapirodalommal kapcsolatban a [[Korunk]], [[Erdélyi Múzeum]], [[Utunk]], [[Termés]], [[Bukaresti Hírlap]], [[Keleti Újság]], [[Vasárnapi Újság]] és [[Keleti Virágok]] történetéről, anyagáról, szemléletéről szóló közlésekkel találkozunk. Szerepel a lapban a [[Színjátszás (Erdély)|színjátszás]], [[színház]]történet, [[könyvtár]]történet is. Külön kiemelendő az irodalmi levelezések anyaga az Adattár-rovatban: [[Ady Endre]], [[Aranka György]], [[Áprily Lajos]], [[Arany János]], [[Bánffy Miklós]], [[Bárd Oszkár]], [[Benedek Elek]], [[Benkő József]], [[Bitay Árpád]], [[Dsida Jenő]], [[Gaál Gábor]], [[Gozsdu Elek]], [[Gyulai Pál]], [[Emil Isac]], [[Jancsó Béla]], [[Jászai Mari]], [[Kazinczy Ferenc]], [[Kelemen Lajos]], [[Kiss Ernő]], [[Koncz József]], [[Kós Károly (építész)|Kós Károly]], [[Kovács László]], [[Kristóf György]], [[Kriza János]], [[Németh László]], [[Sipos Domokos]], [[Tolnai Lajos]] levelezésének darabjait ismerhetjük meg.
A nyelvtudományt a folyóiratban mindenekelőtt a [[nyelvjárás]]tan képviseli: a nyelvjárások hang- és alaktani jelenségeinek bemutatása, a tájszóközlés, a lexikológiai, névtani és nyelvföldrajzi vizsgálatok; szintaktikai kutatások, a román-magyar-[[szászok|szász]] nyelvi kölcsönhatás vizsgálata, a leíró nyelvtan, a [[stilisztika]] (az orális stílus, tárgyias-intellektuális stílus, a [[szecesszió]]s stílus, a [[metafora]], a szabad függő beszéd, a nominális szerkesztésmód vizsgálata), a magyar nyelv múltja, a nyelvtörténet.
Érdeme a lapnak, hogy megindította a hely- és [[személynév]]kutatást, s folyamatosan csaknem másfél száz [[település]] helyneveit tette közzé. Tág teret kap a szakszókincs, így a [[fazekasság]], [[szén]]égetés, [[fa]]kitermelés, posztóványolás, [[tímár]]mesterség, [[dohány]]termesztés szakszavainak gyűjtése és feldolgozása. Bár kis mértékben, de fellelhető a folyóiratban a szótári irodalom, [[szociolingvisztika]], etnolingvisztika is.
Kellő súlyt kap a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények hasábjain a folklórtudomány köréből a [[ballada]]kutatás és a [[finnugor]] népek költészete, a művelődés és tudomány történetéből az olvasókörök, olvasótársulatok, könyvtárak és iskolák története, továbbá a [[zene]]történet és a [[rovásírás]] kérdésköre is.
== Állományadatok<ref>[[SZTE]] [[Szegedi Egyetemi Könyvtár |Egyetemi Könyvtár]]ban fellelhető állomány nyomán.</ref> ==
| |||