Wikipédia

„VI. Kónsztantinosz bizánci császár” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
WikitanvirBot (vitalap | szerkesztései)
46 944 szerkesztés
a r2.5.2) (Bot: következő hozzáadása: fa:کنستانتین ششم
névjav
1. sor:
{{Uralkodó infobox
| név = VI. KonstantinKónsztantinosz
| állam =
| megnevezés = [[Bizánci császárok listája|Bizánci császár]]
| kép = Leo iv constantine vi coin.jpg
| képaláírás = VI. KonstantinKónsztantinosz apjával, IV. LeóvalLeónnal
| uralkodás_kezdete = [[780]]. [[szeptember 8.]]
| uralkodás_vége = [[797]]. [[augusztus 15.]]
| koronázás dátuma =
| teljes_név =
| előd = [[IV. LeóLeón bizánci császár|IV. LeóLeón]]
| utód = [[Eiréné bizánci császárnő|Eiréné]]
| házastárs = [[Mária]]<br />[[IrénéEiréné]]<br />[[Theodote]]
| gyermekei = EuphroszüneEuphroszüné<br />IrénéEiréné<br />LeóLeón
| uralkodóház =
| édesapa =
24. sor:
|}}
 
'''VI. KonstantinKónsztantinosz''' ({{görögül|Κωνσταντίνος Ϛ΄}}, uralkodott [[780]]. [[szeptember 8.]] – [[797]]. [[augusztus 15.]]) a [[Bizánci Birodalom]] császára, [[IV. LeóLeón bizánci császár|IV. LeóLeón]] és felesége, [[Eiréné bizánci császárnő|Eiréné]] egyetlen gyermeke volt. Gyermekként került trónra, és uralmát az anyjával folytatott hatalmi harc árnyékolta be, aminek keretében Eiréné végül megölette.
 
== Szakítás a képrombolással ==
 
A [[771]]-ben [[Konstantinápoly]]ban világra jött KonstantinKónsztantinosz gyermekként foglalta el a trónt, így édesanyja társcsászárként irányította helyette az ügyeket. A kormányzat a [[III. LeóLeón bizánci császár|III. LeóLeón]] és [[V. KonstantinKónsztantinosz bizánci császár|V. KonstantinKónsztantinosz]] alatt erőszakosan terjesztett [[képrombolás|képromboló]] politika felszámolására törekedett, amely Eiréné hatására már IV. LeóLeón alatt sokat enyhült. A fokozatos enyhülés programja jegyében csak [[784]]-ben bocsátották el Paulosz pátriárkát, helyére pedig Tarasziosz, Eiréné korábbi titkára, egy művelt laikus került.
 
A következő lépés egy [[zsinat]] összehívása volt, amely a [[754]]-es ikonoklaszta, ún. [[fejetlen zsinat|„fejetlen” zsinat]] határozatainak elvetését és a képtisztelet visszaállítását tűzte ki célul. A törekvést üdvözlő keleti és itáliai püspökök ezúttal meg is jelentek a gyűlésen, amely [[786]]. [[július 31.|július 31-én]] nyílt meg, ám a képrombolást támogató városi gárda szétzavarta a zsinatot. A császárnő és a pátriárka nem tett le céljáról, ezért az ikonoklaszta beállítottságú alakulatokat áthelyezte [[Kis-Ázsia]] területére, egy arabok ellen indítandó háború ürügyén. Helyüket thrakiai ikontisztelő katonák vették át, így [[787]]-ben [[Nikaia]] városában összeülhetett a [[VII. egyetemes zsinat]]. [[Szeptember 24.]] – [[október 13.]] között két ülésen restaurálták az [[ikon (festészet)|ikonok]] tiszteletét.
36. sor:
== Háborúk ==
 
[[781]]-ben az arabok betörtek Bizánc keleti tartományaiba, és Thrakészion [[thema-rendszer|thema]] területén megverték a császári hadsereget. Konstantinápoly sarcfizetésre kötelezte magát, ami azonban nem sokáig biztosította a betörések újraindulása ellen. A helyzetet súlyosbította a [[789]] óta zajló bolgár háborúskodás, amely során [[792]]-ben a súlyos markellai vereséggel zárult. Az állam ezúttal is a fizetés mellett döntött, de bolgárok hamarosan az adó megemelését kezdték követelni. Az V. KonstantinKónsztantinosz által kivívott domináns szerep semmivé foszlott.
 
== Konstantin és az anyja ==
44. sor:
A császárnőnek ideiglenesen menekülnie kellett, de fia az udvar befolyásos csoportjai nyomására [[792]]-ben kénytelen volt visszahívni és korábbi jogaiban megerősíteni. Ez, és a bolgárok elleni hadjárat során tanúsított gyávaság Konstantin támogatói bázisának megrendülését okozta, és nagybátyja, Niképhorosz trónigényét ismét többen kezdték támogatni.
 
VI. KonstantinKónsztantinosz gyorsan reagált: Niképhoroszt megvakíttatta, többi nagybátyjának pedig kivágatta a nyelvét. A hajdan mellé állt armeniakoni [[sztratégosz|sztratégosszal]] is végzett, mire a tartomány fellázadt ellene, és belháború kezdődött ([[793]]). A császár kegyetlensége csak támogatóitól fosztotta meg. Tovább rontotta helyzetét az ún. [[moikheia-vita]]: KonstantinKónsztantinosz [[795]]-ben elkergette feleségét, az anyja által 793-ban hozzáadott Paphlagoniai Máriát, és hajdani szeretőjét, Theodotét vette nőül fényes ünnepségek keretében. Az eset a zélóta szerzetesek (vezetőik a Szakkudion [[apátság]]ot vezető Platón és unokatestvére, Theodórosz voltak) lázongását vonta maga után, akiknek a császár végül száműzte a vezetőiket. A szerzetesek a továbbiakban is elégedetlenkedtek, ezúttal azonban Tarasziosz pátriárka képrombolókkal szembeni megalkuvása miatt.
 
A mindenki által meggyűlölt, 27 éves Konstantint anyja parancsára vakíttatták meg 797-ben születési helyén, a [[porfír]] teremben. Eiréné végül szándékának megfelelően egyeduralkodó maradt.
57. sor:
 
{{Bizánci császár
|előző=[[IV. LeóLeón bizánci császár|IV. LeóLeón]]
|következő=[[Eiréné bizánci császárnő|Eiréné]]
|következő2=
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/VI._Kónsztantinosz_bizánci_császár”