Wikipédia

„IV. Mikhaél bizánci császár” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Amirobot (vitalap | szerkesztései)
13 310 szerkesztés
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: fa:میخائیل چهارم
névjav
1. sor:
{{Uralkodó infobox
| név = IV. MihályMikhaél
| állam =
| megnevezés = [[Bizánci császárok listája|Bizánci császár]]
10. sor:
| teljes_név =
| előd = [[III. Rómanosz bizánci császár|III. Rómanosz]]
| utód = [[V. MihályMikhaél bizánci császár|V. MihályMikhaél]]
| házastárs = [[Zoé]]
| gyermekei = <!--több gyermek esetén <br /> taggel elválasztva -->
24. sor:
|}}
 
'''IV. (Paphlagoniai) MihályMikhaél''', eredetileg '''Mikhaél Orphanothroposz''' ({{görögül|Μιχαὴλ (Δ´) ὁ Παφλαγὼν}}, [[Paphlagonia]], ? – [[Konstantinápoly]], [[1041]]. [[december 10]].) a [[Bizánci Birodalom]] [[Bizánci császárok listája|császára]] (uralkodott [[1034]]. [[április 11]]-től haláláig), [[Zóé bizánci császárnő|Zóé császárnő]] második férje volt. Uralkodása alatt teljhatalmú minisztere, [[Jóannész Orphanothroposz]] megerősítette a bizánci államot, ő maga pedig sikeres hadvezérnek bizonyult.
 
== Trónra jutása ==
 
Fivére, az eunuch szerzetes, Jóannész vezette be a császári palota női termeibe. Zóé császárnő, akit férje, III. Rómanosz elhanyagolt, beleszeretett a fiatal, vonzó paphlagoniai parasztfiúba, és szeretőjévé tette. Rómanosz talán mérgezés révén bekövetkezett halálának napján eljegyezték egymást, és rövidesen össze is házasodtak. MihályMikhaél azonban szintén érdeklődését vesztette, amint elfoglalta a trónt, és Zóét tehetséges intrikus fivére felügyeletére bízta.
 
== Uralkodása ==
 
MihályMikhaél nem volt tehetségtelen hadvezér, de [[epilepszia]] gyötörte, amely az idő előrehaladtával egyre súlyosabb rohamok formájában tört rá. A polgári ügyek intézését eunuch fivérére bízta, aki vasszigorral hajtotta be a társadalom minden rétegén az adókat, amely feladatot az állami bürokrácia és a hivatali nemesség támogatásával vitt végbe. Az adóterhek azonban olyan súlyosnak bizonyultak, hogy idővel lázadásokhoz vezettek. [[Zeta]] ([[Diokleia]]) fejedelme, [[Sztefan Vojiszlav]] [[1035]]-ben megtagadta az adófizetést, ám a [[dürrakhion]]i bizánci erők legyőzték és elfogták. A fejedelem erre behódolt, de rövidesen ismét fellázadt, és IV. MihályMikhaél halála után végleg függetlenedett a császárságtól.
 
A közvetlen bizánci irányítás alatt álló szláv lakosságot különösen sújtották az adóügyi szigorítások, mert az addigi természetbeni juttatások helyett immár tőlük is készpénzt követeltek. Sérelmeiket növelte, hogy [[1037]]-ben nem szláv, hanem konstantinápolyi görög egyházfit neveztek ki [[Ohrid]] érsekévé. A kirobbanó lázadást [[Peter Deljan]], Sámuel bolgár cár állítólagos unokája vezette, aki [[1040]] őszén cárrá kiáltotta ki magát [[Belgrád]]ban. A felkelés a [[Balkán]] nagy részén elterjedt, beleértve a görögök lakta területek északi részét is; a vezetésbeli egyenetlenségek miatt – [[Ivan Vladiszlav bolgár cár|Ivan Vladiszlav]] fia, Aluszian megvakította Deljant és átállt Bizánchoz – azonban váratlan gyorsasággal, alig egy éven belül sikerült leverni a hatalmas néptömegeket egyesítő lázadást.
 
Bizáncot sikerült egy időre nyugaton is megerősíteni. A [[szicília]]i [[Kalbiták]] 1035-ben felajánlották, hogy az egyiptomi [[Fátimidák]] helyett ezentúl Bizánc hűbéresei lesznek, de ezt a törekvést észak-afrikai [[Zírídák]] emírsége fegyverrel fojtotta el. MihályMikhaél azonban nem feledkezett meg a szigetről, és [[1038]]-ban flottával odaküldte [[Geórgiosz Maniakész]]t, aki az elkövetkező évek során fokozatosan visszahódította a sziget keleti partvidékét [[Siracusa|Szürakuszai]] és [[Messina|Messzéné]] városával együtt.
 
== Utódlása ==
 
A hadjáratot személyesen vezető MihályMikhaél halálos betegen tért vissza fővárosába. A trónt eunuch fivére a családban akarta megőrizni, ezért unokaöccsüket, Mikhaél Kalaphatészt adoptáltatta Zóéval, aki egyúttal kaiszari címet is adott neki. IV. MihályMikhaél élete utolsó napját az ''Agioi Anargüroi'' (azaz az ingyen gyógyító [[Szent Kozma]] és [[Szent Damján]]) kolostorában töltötte [[1041]]. [[december 10.|december 10]]-én.
 
== Külső hivatkozások ==
50. sor:
{{Bizánci császár
|előző=[[III. Rómanosz bizánci császár|III. Rómanosz]]
|következő=[[V. MihályMikhaél bizánci császár|V. MihályMikhaél]]
|következő2=
|évek= 1034 – 1041
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/IV._Mikhaél_bizánci_császár”