„Cikászok” változatai közötti eltérés

* [[Cikászfélék]] ''(Cycadaceae)''

* ''[[Stangeriaceae]]''

A cikászok a földtörténeti ókor felső-[[karbon]] időszakában jelentek meg; őseik valószínűleg kezdetleges magvaspáfrányok ''(Pteridospermae)'' voltak. Nem egészen tiszta, hogy milyen kapcsolatuk a hasonló csoportokkal ''(Bennettitinae, Nilsonniae, Pentoxylae'' stb.). A [[Permperm (időszak)|perm]] időszakban erőteljesen tért hódítottak, amikor a szárazság miatt az addig uralkodó harasztcsoportok ([[pikkelyfák]], [[pecsétfák]], [[zsurlófák]], [[marattiapáfrányok]] stb.) visszaszorultak, esetleg ki is haltak. Elterjedésüket erős xeromorf (szárazságtűrő) képességük tette lehetővé. Fénykoruk a [[jura (időszak)|jura]] és [[kora kréta]] időszak volt, de soha nem voltak olyan jelentősek, mint a bennettiteszek ''(Bennettitinae)'' és a [[fenyők]] ''(Pinophyta)''. A ma ismert legősibb cikász a kihalt ''Bjuvia,'' amelynek levelei még épek voltak. Valószínűleg nem ez a faj a többi cikász őse, hanem egy [[evolúció]]s oldalág, amelyben az osztatlan levél vált jellemző sajátossággá.

Kivétel nélkül [[fás szárúak]], törzsük lehet magas, hengeres, néha igen rövid, földalatti, gumószerű, vagy csak egy része emelkedik a föld fölé. A magasabb fajok törzsét pikkelypáncél fedi, mely a lehullott levelek elfásodott levélalapjaiból áll. A törzs belsejében középütt hatalmas bélszövet található, mely [[keményítő]]ben gazdag [[szágó]]t raktároz (innen magyar nevük: szágópálmák – eléggé megtévesztő név), fájuk homoxyl, azaz csak fasejteket ''(tracheida)'' tartalmaz, facsövek még nincsenek ''(trachea)'' még nincsenek. Kérgük jól fejlett, másodlagos fájuk viszont kevésbé. A törzs belsejét nyálkajáratok hálózzák be.