„Ainulindale” változatai közötti eltérés

| név = AinulindalëAinulindale<ref>[[A szilmarilok]] című könyv első fejezete, a kiadás adatai erre a könyvre vonatkoznak</ref>

Az '''AinulindalëAinulindale''' (ejtsd {{IPA|[ˌainuˈlindalɛ]}}; [[quenya nyelv|quenya]] szó, jelentése ''Az ainuk éneke'', szó szerint ''A Szentek éneke'') [[J. R. R. Tolkien]] ''[[A szilmarilok]]'' című könyvének első fejezete, illetve az abban leírt teremtéstörténet címe.

Az '''Ainuk Muzsikája''' a világ teremtésének, [[Morgoth|Melkor]] lázadásának, Arda létrehozásának krónikája. Ebben a fejezetben Tolkien leírja, hogy [[Valák|Eru]], az Egyetlen miként teremtette meg az [[ainu (Középfölde)|ainukat]]. Tolkien mindezt egy dal kerettörténetébe szövi, amely történet szerint Eru kérésére az Ainukainuk dalolni kezdtek az idők kezdetén. Mindegyikük beleszőtte a dalba szívének óhaját. Bár a teljes dal pompáját a [[Melkor]] által keltett disszonancia megzavarta, a dalt Eru valósággá váltotta, így jött létre [[EäEa]], azaz a Világ. Végül az Ainuk közül felemelkedik néhány (akiket később Valáknak neveznek), belépnek EäbaEába, és ők lesznek a világ urai és védelmezői. Feladatuk közé tartozott Arda megformálása ''Ilúvatar Gyermekeinek'' (tündék, emberek) fogadására.

Az ''AinulindalëAinulindale'' első változatát, akkor még ''Az ainuk dala'' címen 1918 novembere és 1920 októbere között írta Tolkien,<ref name="L257">The Letters of J. R. R. Tolkien, pp. 345</ref><ref name="CP">The Book of Lost Tales, p. 67</ref> és, számtalan módosítás után csupán az 1940-es évek végére készült el a végleges változat.<ref name="MR">''Morgoth's Ring'', History of Middle Earth volume IX. p. 6</ref> A legkésőbb írt változatot 1977-ben jelentették csak meg, pontosan négy évvel Tolkien halála után. Fia, [[Christopher Tolkien|Christopher]] publikálta ''[[A szilmarilok]]'' első fejezeteként. A kritikusok nagy része ''A szilmarilok''at egy műnek tekinti, de általában az ''AinulindalëAinulindale'' című része részesült pozitív fogadtatásban.

''Ainulindalë'' a neve egy 2002 októberében alakult francia együttesnek is.<ref>{{cite web|url = http://www.ainulindale.info/history.html|title = Ainulindalë - History|accessdate = 2008-10-28|language=angol}}</ref> 2004-ben kiadott albumának címe ''Le Lai de Leithian'', amin tíz számot Tolkien műve inspirált.<ref>{{cite web|url = http://www.discogs.com/release/750095|title = Ainulindalë - The Lay Of Leithian|accessdate = 2008-10-28|author = Discogs|language=angol}}</ref><!-- Ez inkább a cikk végére illene, nem? -->

| [[Morgoth|Melkor]] || A legnagyobb hatalommal bíró ainu, ManwëManwe testvére Ilúvatar gondolatában. Az AinulindalëAinulindale előtt, Ilúvatar tervét félreismerve Melkor gyakran ment ki az űrbe az Olthatatlan lángot keresni, mert meg akarta valósítani gondolatait.

| [[Valák#ManwëManwe|ManwëManwe]] || A második leghatalmasabb vala, testvére, Melkor után. Ilúvatart képviseli a világban. Az AinulindalëbanAinulindaléban gyakran gondol a levegőre és a szélre, ezért nevezik Súlimónak („Arda Szeleinek Urá”-nak)<ref>''A szilmarilok'', p. 349</ref>.

Az ''AinulindalëAinulindale'' annak elbeszélésével kezdődik, miként teremtette meg [[Valák#Eru (Ilúvatar)|Ilúvatar]] az [[Ainu (Középfölde)|ainukat]] gondolataiból, és megkérte őket, hogy zenéljenek. Az ainuk sokáig egyedül, vagy kis csoportokban énekeltek, mert mindegyik ainu csak Ilúvatar azon gondolatait értette, ami róla szólt, a többi ainuval kapcsolatos gondolatokat azonban nem értették. Később azonban Ilúvatar egy követendő zenei mintát mutatott az összes ainunak, ezért mindenki egymással harmóniában kezdett dalolni.

Ilúvatar kivezette az ainukat csarnokából az űrbe, és megmutatta nekik a világot úgy, ahogy a dalukban leírták azt. Az ainuk látták Ilúvatar Gyermekeinek, a tündéknek és az embereknek az eljövetelét is, ami a harmadik témának felelt meg, és ennek láttán sok ainu a Földre akart menni, hogy megtegyék az előkészületeket az eljövetelükhöz. Ezalatt a látomás kialudt, amikor a Negyedkor leírásához ért, és Ilúvatar, tudván, hogy az ainuk arra vágynak, hogy a világ ne csak egy látomás legyen, az EäEa (szó szerint ''legyen'', a ''létező világ'' neve [[quenya nyelv]]en) szó használatával megteremtette a világot.

Néhány ainu Ilúvatarral maradt az Időtlenség Csarnokában, de a legtöbben leszálltak a világra. Ez utóbbi ainukat [[valák]]nak hívjuk. A valák Eä-nEán munkához láttak. Céljuk az volt, hogy [[Arda]] Ilúvatar Gyermekeinek érkezésekor megfelelő legyen a jövevények számára, azonban Melkor mindig elpusztította azokat a dolgokat, amiket a valák alkottak. Ezért [[Valák#ManwëManwe|ManwëManwe]] arra szólította fel az ainukat, hogy vívjanak Melkorral háborút. Melkor először megadta magát, azonban amikor a valák fizikailag érzékelhető alakot öltöttek, ő is követte példájukat, és azután megvívták EäEa első háborúját.

Az AinulindalëAinulindale első változata az ''Ainuk dala'' címet viselte és Tolkien eredetileg az 1910 és 1920 között írt Elveszett mesék ''(Lost Tales)'' egyik meséjének szánta. Az Elveszett mesék könyvét ''(The Book of Lost Tales)'' fia, Christopher Tolkien a Középfölde története ''(The History of Middle-earth)'' című sorozat első két kötetében publikálta. J. R. R. Tolkien 1964. július 16-án, Christopher Brethertonnak írt levele szerint az író az AinulindalëAinulindale első változatának néhány részét 1918 novembere és 1920 tavasza között írta, abban az időben, amikor az [[Oxfordi Egyetem]] szótárán is dolgozott.<ref name="CP"/><ref>The Letters of J. R. R. Tolkien, p. 345</ref>.

[[Fájl:Tolkien 1916.jpg|thumb|150px|[[J. R. R. Tolkien]] 1916-ban, néhány évvel az AinulindalëAinulindale első változatának megírása előtt.]]

Az első vázlat, amit Tolkien gyorsan, ceruzával vetett papírra, a kijavított változatot is tartalmazó füzet néhány kitéphető lapján maradt fenn. A változtatások nagyrészt kiegészítésekben nyilvánulnak meg, például az első vázlatban nem szerepelt ManwëManwe és AulëAule. Ezen kívül Tolkien kis mértékben változtatásokat is eszközölt a későbbi változatokban a vázlathoz képest, például az eredeti vázlatban ''Ilúvatar'' neve egyszerűen ''Ilu''. Az első változat szerint a történetet Rúmil, egy [[Tündék|tünde]] meséli el, és a nyelvezet is nagyban eltér ''A szilmarilok''ban publikált változattól. A mű szerkezete nagyon hasonló, néhány kivételtől eltekintve: eredetileg Ilúvatar énekelve teremtette az ainukat, Melkor neve ebben a változatban Melko volt, és amikor másodszorra okoz diszharmóniát a zenében Melkor, Ilúvatar sír, míg A szilmarilokban publikátpublikált változatban egyszerűen elkomorul; ezenkívül a zene végén Ilúvatar nem álomképet mutat a világról, hanem valóságként mutatja azt, és nem használja a teremtéshez az „E䔄Ea” (legyen) felszólítást. A mese vége a valákat írja le, ez később ''A szilmarilok'' második része, a ''[[Valaquenta]]'' lesz.<ref>Christopher Tolkien ismerteti az első változat és a végleges változat közötti különbségeket a ''The Book of Lost Tales''-ben (pp. 88–90)</ref>.

1946-ban ''[[A Gyűrűk Ura]]'' írásának idejében Tolkien egy új változatát írta meg az ''AinulindalëAinulindalé''nak, ez azonban egy szakadt fél oldalon kívül teljesen elveszett. Nem sokkal később egy újabb változatot is írt Tolkien, ami nagyon különbözött az eddigiektől: [[Arda]] már a teremtéskor kerek volt itt, Anar (a Nap) a világgal egy időben keletkezett és Isil (a Hold) Melkor pusztításának következményeképp jött létre. a [[Valák Lámpásai]] már nem szerepeltek ebben a változatban, így a világ keletkezésének elmélete koherensebb és tudományosabb lett. A „kerek világ” változatát Tolkien végül elvetette, feltehetőleg egy olvasó hatására, aki azt mondta, jobban tetszett neki a „lapos világ”-ot bemutató változat (az 1930-as évekbeli változat).<ref>''Morgoth's Ring'', p. 4-6</ref>. Tolkien „rendszerezésre” és a legendárium „racionalizálásra” tett kísérletei hamar kudarcba fulladtak<ref>''Morgoth's Ring'', pp. 369, 371</ref>.

[[1948]]-ban Tolkien egy újabb változat írásába kezdett, teljes mértékben kihagyva az előző változat a Napra és Holdra vonatkozó részeit. Emellett egy új bekezdést írt, amelyben Ilúvatar azután teremtette csak meg a világot, miután az ainuknak a világról mutatott víziója megszűnt. Ezen kívül a narrátor egy másik tünde, Pengoloð<!-- Pengolodh? -->, lett, Rúmil pedig az elbeszélés szerzőjeként szerepel. Tolkien ezzel az új elbeszéléssel a történet egy új változatát készítette el, egy meglehetősen elegáns stílussal, és néhány apró részlet kibővítésével. Ilyen kibővítés például, hogy a tökéletes világ képe az Emberek Uralma (a Negyedkor) előtt eltűnik, és az EäEa szó használata a világ megteremtésekor.<ref>Christopher Tolkien elemzi az ''AinulindalëAinulindale'' ezen változatait a ''Morgoth's Ring'' első részében (pp. 3–44.)</ref>.

| AinulindalëAinulindale A<ref>A betűk a különböző változatok jelölésére szolgálnak; Christopher Tolkien alkalmazta ezt a jelölést a ''The History of Middle-earth''-ben.</ref> || Az 1930-as évek közepe || Egy nagyon vázlatos kézirat, ami sok ponton megegyezik az ''ainuk dalá''val; Tolkien azonnal elvetette.

| AinulindalëAinulindale B || Az 1930-as évek közepe || Az „A” változathoz hasonló. de a stílusa teljesen más; a „Lapos világ”. || ''The Lost Road and Other Writings''

| AinulindalëAinulindale ? || 1946 || Elveszett változat, csak egy szakadt lap maradt fenn belőle. || –

| AinulindalëAinulindale C* || 1946 || Írógéppel írt változat, az elveszett változaton alapszik; a „Kerek világ” || rowspan="3" | ''Morgoth's Ring''

| AinulindalëAinulindale C || 1948 és 1951 között || A „B” változat hátuljára írt szöveg. A „B” változaton alapszik, de a „C*” változatból is tartalmaz elemeket.

| AinulindalëAinulindale D || 1948 és 1951 között || Egy különösen elegáns szöveg. A „C” változaton alapszik, és feltehetőleg nem sokkal utána készült.

[[Fájl:Joespeh Pearce microphone.jpg|thumb|175px|A [[Egyesült Királyság|brit]] [[író]], [[Joseph Pearce]] az ''AinulindalëAinulindalé''t „Tolkien egész világának legszebb mondájának” nevezte<ref>Joseph Pearce, p. 87-89</ref>.]]

''A szilmarilok'' kritikusai általában a művet mint egységes egészegészt vizsgálják, de különösen az ''AinulindalëAinulindale'' fogadtatása pozitív. Művében, a ''Tolkien: Man and Myth''-ben a brit író, [[Joseph Pearce]] az elbeszélést „''A szilmarilok'' legfontosabb részének” tartja, hozzátéve, hogy „Ez a Teremtéstörténetteremtéstörténet valószínűleg a legjelentősebb és legszebb része Tolkien világának”<ref name="Joseph Pearce">Joseph Pearce, pp. 87-89</ref>. [[Brian Rosebury]] ''Tolkien: A Critical Assessment'' című könyvében azt írja, hogy a mű jól sikerült, „egy meglehetősen bibliai, mégis Tolkienra jellemző szöveg”<ref>Brian Rosebury, Tolkien: A Critical Assessment, St. Martin's, 1992 (ISBN 0-333-53896-X), p. 97</ref>.

Több [[Jezsuiták|jezsuita]] is tetszését fejezte ki az ''AinulindalëAinulindale'' iránt, többek között [[James V. Schall]] atya, aki azt mondta róla: „Soha nem olvastam ''A szilmarilok'' első oldalához foghatóan szép dolgot.” [[Robert Murray]] atya, Tolkien barátja pedig azt mondta: „a teljes irodalomban az emberiség szent könyveinek megírása óta nehezen elérhető, hogy egy ehhez hasonlítható teremtéstörténet íródjon, szépsége és képzelőereje miatt”<ref name="Joseph Pearce"/>.

*[[Fájl:Flag of the United Kingdom.svg|20px]] J. R. R. Tolkien: Letters of J. R. R. Tolkien

*[[Fájl:Flag of the United Kingdom.svg|20px]] J. R. R. Tolkien/Christopher Tolkien: The Shaping of Middle-earth

*[[Fájl:Flag of the United Kingdom.svg|20px]] J. R. R. Tolkien/Christopher Tolkien: The Lost Road and Other Writings

*[[Fájl:Flag of the United Kingdom.svg|20px]] J. R. R. Tolkien/Christopher Tolkien: Morgoth's Ring. HarperCollins, 2002, 471 p. (ISBN 0-261-10300-8)

*[[Fájl:Flag of the United Kingdom.svg|20px]] Wayne G. Hammond és Christina Scull: The J. R. R. Tolkien Companion and Guide: Reader's Guide. Houghton Mifflin, 2006, 1256 p. (ISBN 978-0-618-39101-1)