„Kecskeméti Lipót” változatai közötti eltérés

A nagyváradi hitközség rabbijává választotta (1890); mint főrabbi, kitűnő szónokként vált ismertté, a [[magyar nyelv]] művésze volt, beszédeit [[Ady Endre]] is meghallgatta, s cikkben emlékezett meg egy bibliai tárgyú előadásáról, melyet a budapesti [[unitárius]] templomban tartott (1903). A [[Szigligeti Társaság]] tagja volt. Szembeszállott mindennemű vallási elzárkózással, nem fogadta el a [[cionizmus]]t. A bibliakritika módszerével megírt két – egyenként háromkötetes – irodalomtörténeti műve jelent meg Jeremiás és Ézsaiás próféták könyveiről (Budapest, 1932, Nagyvárad, 1935). A 70. születésnapján elhangzott beszédeket ünnepi kötetbe foglalták (Nagyvárad, 1935).

 

 

Noha megválasztották pesti főrabbinak, Kecskeméti Lipót Nagyváradon maradt. A ''[[Független Újság]]''-ban megjelent nekrológja idézi egy mondatát, amelyet annak a román miniszternek mondott, aki felrótta neki a [[magyarság]]gal való szolidaritását: „A magyarság mellett voltam jó sorsában. Most, balsorsában ne tartsak ki oldalán? Én elismerem az új helyzetet, de ha máról holnapra más lennék és megtagadnám a magyar közösséget, Önök vetnének meg engem és vádolnának opportunizmussal!”<ref>{{cite web | url = http://adatbank.transindex.ro/inchtm.php?kod=296 | title = Kisebbség a kisebbségben | accessdate = 2009-04-02 | author = [[Gáll Ernő]] }}</ref>