Főmenü megnyitása

Kecskeméti Lipót (Kecskemét, 1865. február 27.Nagyvárad, 1936. június 8.) rendkívül nagy tudású és tevékeny rabbi, zsidó irodalomtörténész, bibliakutató.

Kecskeméti Lipót
Életrajzi adatok
Született1865. február 27.
Kecskemét
Elhunyt1936. június 8. (71 évesen)
Nagyvárad
Ismeretes mint rabbi
Pályafutása
Szakterület irodalomtörténet
Kutatási terület zsidó irodalomtörténet
Jelentős munkái Zsidó költőkből (fordítások)
Pokol a középkori zsidó költészetben
Ézsajás (I-III.)

Tartalomjegyzék

Élete, munkásságaSzerkesztés

A középkori zsidó költők foglalkoztatták, verseikből lefordított egy kötetre valót (Zsidó költőkből. Budapest, 1887), róluk írt dolgozatával doktorált Budapesten (1888), s ennek egy részlete könyv alakban is megjelent (Pokol a középkori zsidó költészetben. Budapest, 1888). Középkori zsidó költőket fordított magyarra és zsidó vallástörténeti tanulmányokat írt.

A nagyváradi hitközség rabbijává választotta (1890); mint főrabbi, kitűnő szónokként vált ismertté, a magyar nyelv művésze volt, beszédeit Ady Endre is meghallgatta, s cikkben emlékezett meg egy bibliai tárgyú előadásáról, melyet a budapesti unitárius templomban tartott (1903). A Szigligeti Társaság tagja volt. Szembeszállott mindennemű vallási elzárkózással, nem fogadta el a cionizmust. A bibliakritika módszerével megírt két – egyenként háromkötetes – irodalomtörténeti műve jelent meg Jeremiás és Ézsaiás próféták könyveiről (Budapest, 1932, Nagyvárad, 1935). A 70. születésnapján elhangzott beszédeket ünnepi kötetbe foglalták (Nagyvárad, 1935).

A trianoni békediktátum után 1929 őszén a román hatóságok által bezárt állami fő reáliskolai tanárokból és diákokból létrehozta a zsidó gimnáziumot. Ez öt évig magyar tannyelvvel működött, utána át kellett térniök román tannyelvre és Kecskeméti gyűjtésének köszönhetően az épületet emelettel bővítették. Így újból nyilvánossági jogot kaptak. Az intézet később felvette jótevője nevét: Kecskeméti Lipót Izraelita Líceum.[1]

Noha megválasztották pesti főrabbinak, Kecskeméti Lipót Nagyváradon maradt. A Független Újság-ban megjelent nekrológja idézi egy mondatát, amelyet annak a román miniszternek mondott, aki felrótta neki a magyarsággal való szolidaritását: „A magyarság mellett voltam jó sorsában. Most, balsorsában ne tartsak ki oldalán? Én elismerem az új helyzetet, de ha máról holnapra más lennék és megtagadnám a magyar közösséget, Önök vetnének meg engem és vádolnának opportunizmussal!”[2]

Kecskeméti rabbi sífelirata a nagyaváradi zsidó temetőben: „Tanultam, írtam, eskettem, temettem, igét hirdettem a zsidóságnak, az igaz embereknek a zsinagógában- nem sokszor, de sokat, koldultam némelyekért, a közösségért- nem sokat, de gyakran… Belefáradtam a szavakba… De az imáim mégis folytatódnak, az örökkévalóságba: Áldd meg drága Isten, áldd meg közösségemet!” Síremlékét Színi Sebő Zoltán szobrász mintázta.

MűveiSzerkesztés

  • Zsidó költőkből (fordítások), Budapest, 1887
  • Pokol a középkori zsidó költészetben, Budapest, 1888
  • Halottas szertartások az ősi Izraelben, 1897
  • Kánaáni bűvész alakok, IMIT Budapest, 1900
  • A prófétai erkölcsvallásnak legelső községe, 1904
  • Az Exilium első éveinek hatása Izrael vallására, IMIT, Budapest 1909
  • Egy zsidó vallás van-e, több-e? Nagyvárad, 1913
  • Jeremiás proféta és kora (I-III.) Budapest, 1932
  • Ézsajás (I-III.) Budapest, 1935

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Ady Endre: Rabbi a keresztyén templomban. (a-y) szignójú tárca a Budapesti Napló 1903. dec. 8-i számában; újraközölve Ady Endre összes prózai művei IV. 1964. 184–86.
  • Kecskeméti Lipót és Ady kézszorítását idézi Gáll Ernő: Tegnapi és mai önismeret. 1975. 388.
  • Gaal György: Magyar nyelvű zsidó irodalom Romániában. Évkönyv. Kiadja a Magyar Izraeliták Országos képviselete. Budapest, 1983/84.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés