„Bruggei matutinum” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Brugge-i matutinum lapot átneveztem Bruggei matutinum névre: Mert a hollandban nem néma a szó végi ''-e'', tehát nem kell a kötőjel
a helyesírás
1. sor:
[[Fájl:Brugse metten.jpg|jobbra|bélyegkép|A Brugge-iBruggei mészárlás ábrázolása a courtrai-i ládán]]
 
A '''Brugge-iBruggei mészárlásmatutinum''' vagy '''Brugge-iBruggei matutinummészárlás''' ([[angolfrancia nyelv|angolfranciául]]ul ''BrugesMatines Matinsde Bruges'', [[holland nyelv|holland]]ul ''Brugse Metten'') néven ismert esemény 1302. május 18-ára virradó éjszaka történt, amikor [[Brugge]] város polgársága és a városi milícia lemészárolta a várost megszálló francia sereget, illetve támogatóikat. Az esemény elnevezése a [[szicíliai vecsernye]] mintájára alakult ki, a mészárlás az [[1572]]-es [[Szent Bertalan éjszakája|Szt. Bertalan-éji mészárláshoz]] hasonlít.
 
Az mészárlás megtorlására [[IV. Fülöp francia király]] megtorló hadjáratot indított a [[flamandok]] ellen, de az [[1302]]. [[július 11.|július 11-én]] vívott [[Courtrai-i csata|Aranysarkantyús csatában]] a francia sereg megalázó vereséget szenvedett a jórészt városi milicistákból álló flamand seregtől.
8. sor:
[[Brugge]] városát a 12-13. században szoros kapcsolatok fűzték az angol és skót gyapjútermelőkhöz, a város a flamand szövetkereskedelem és a gyapjúszövő-ipar egyik jelentős központja lett, polgársága ennek köszönhette jólétét. A város jelentős bevételekre tett szert és folyamatosan fejlődött a flamand hercegek védelme alatt.
 
A 13. század vége felé [[Guy de Dampierre]] flamand herceg, aki névleg a francia király hűbérese volt, megpróbált hűbérurával szembeszállni és [[Flandria]] önállóságát visszaállítani. Mikor [[1297]]-ben Guy semmissé nyilvánította hűbéri esküjét, IV. Fülöp francia király sereget küldött Flandria elfoglalására és [[1300]]-ban [[Jacques de Châtillon de Saint-Pol]]-t nevezte ki Flandria helytartójának.
 
A francia megszállást támogatta a [[Leliaarts]] párt, a tehetős polgárok és magasabb rangú városi tisztségviselők szövetsége, de ellenezték a [[LiebartsLiebaarts]]-ok, a textiliparban foglalkoztatott iparosok, művészek és szegényebb polgárok rétege.<ref>[http://www.liebaart.org/liebaa_e.htm De Liebaart - On Liebaarts and Leliaarts<!-- Robot generálta cím -->]</ref> Brugge városában a Leliaarts városi tanács letartóztatta [[Pieter de Coninck]] szövőmestert, a Liebarts-ok helyi vezetőjét. A Liebarts-okLiebaartsok ekkor fellázadtak és kiszabadították Pieter-tPietert börtönéből, valamint elűzték a városból a Leliaarts-ok vezetőit, saját uralmuk alá vonva a városi tanácsot. Flandria kormányzója, Jacques de Châtillon természetesen nem engedhette, hogy a francia érdekek sérüljenek és serege élén a lázadó Brugge elfoglalására indult.
 
A város Liebaarts vezetői a sereg közeledtének hírére ekkor feladták a várost, mert még nem voltak felkészülve a fegyveres ellenállásra. Jacques de Châtillon száműzte Pieter de Coninck-otConinckot és a lázadók főbb vezetőit, illetve eltörölte a városnak az angol gyapjú importjára vonatkozó királyi előjogait, illetve vámmentességét, amely még nagyobb felháborodást váltott ki a textiliparból élőkből.
 
A franciák távozása után [[1301]] decemberében Pieter de Coninck lázadói élén visszatért, ezúttal már Guy de Dampierre támogatásával, és ismét elfoglalta a várost. A siker hatására [[Gent]] városában is felkelés tört ki, illetve a herceg általános felkelést hirdetett a francia uralom ellen.
 
== A franciák bevonultak Brugge-beBruggebe ==
Jacques de Châtillon [[1302]] májusában [[Kortrijk]] városa környékén gyűlekeztettegyülekeztette seregét, hogy a későbbiekben a lázadó flamand városok ellen vonuljon. A genti városi tanács ekkor küldöttséget menesztett a kormányzó táborába és a franciák kezére adta a várost. Pieter de Coninck vezetésével Brugge a fegyveres ellenállás mellett döntött.
 
A Brugge ellen vonuló francia sereg aránylag kisszámú volt, összesen kb. 800 fegyveresből állt, ebből is kb. 120 nemesi lovag (a kor első számú fegyverneme) és [[május 17.|május 17-én]] érkezett meg Brugge falai alá. A város falai alá érkező sereg látványára ismét a Liebaarts-ok ellen fordult a hangulat és a Lielaarts-ok vették át a hatalmat, száműzve mintegy 1000 lázadót a városból, akik a közeli [[Damme]] városába menekültek.
 
Bár BruggesBrugge ekkor ismét a franciák szövetségesének számító Leliaarts-ok uralma alatt állt és megnyitotta kapuit Jacques de Châtillon előtt, de a franciák megszállóként, teljes hadfelszerelésben vonultak be a városba. A szegényebb polgárok körében számtalan pletyka terjedt, miszerint a franciák rengeteg kötelet hoztak, hogy kivégezzék a lázadókat, és az egész város a megtorlásra várt.
 
Május 17-e éjszakáján Jacques de Châtillon vacsorát adott a városi tanácsnak és főtisztjeinek, a lakoma egészen a hajnali órákig tartott.<ref>[http://infomotions.com/etexts/gutenberg/dirs/1/8/6/7/18670/18670.htm Bruges and West Flanders / Omond, George W. T. (George William Thomson) - THE BRUGES MATINS]</ref> Időközben néhány polgár kiszökött a városból és Damme-baDammeba sietett, hogy Pieter-tPietert értesítsék a fejleményekről. A mészárlás május 18-án a hajnali órákban tört ki, mikor a lázadók De Coninck és Breidel vezetésével visszatértek. A sereg két oszlopra bontakozott szét, De Coninck a Porte Ste. Croix kapun keresztül a főtérre, míg a másik oszlop a Porte de Damme kapun keresztül a franciák szállása felé tartott. A támadók "Flandria oroszlánja!" ''(Leeuw van Vlaanderen!)'' kiáltásokkal támadtak a franciákra és helyi szövetségeseikre.
 
== „Schild ende Vriend” ==
34. sor:
A 18-ára virradó mészárlás áldozatainak száma nem ismert, de legfeljebb néhány száz fő lehetett. Mintegy 90 francia lovag esett fogságba és maga Jacques de Châtillon is csak nagy nehézségek árán menekült el a városból.<ref>[http://www.liebaart.org/aanzet_e.htm "The Good Friday of Bruges"]</ref>
 
A mészárlás után a felkelés tovább terjedt Flandriában. Guillaume de Jülich (Guy flamand gróf unokája) Brugge-beBruggebe érkezett, hogy támogassa és vezesse a lázadókat. Jean de Namur, Guy másik fia, szintén segítséget küldött a városiaknak saját fia, Guy de Namur vezetésével. A formálódó flamand sereg magját a flamand városok, elsősorban a brugge-ibruggei milícia adta, kiegészítve egyszerű polgárokkal, környékbeli földművesekkel, textilipari munkásokkal és művészekkel, illetve a flamand grófhoz még hű nemesi lovagokkal.
 
A sereg 1302. július 11-én Kortrijk városa alatt találkozott a [[II. Robert d’Artois]] gróf vezetése alatt álló francia sereggel a ma '''Aranysarkantyús csata''' néven ismert ütközetben. A csatatér domborzati viszonyait kihasználva a flamand sereg olyan súlyos vereséget mért a francia lovagokra, hogy a csatatérről kb. 500 arany sarkantyút gyűjtöttek össze a csata másnapján. Maga a fővezér, II. Robert d’Artois gróf is életét vesztette, mintegy 75 főnemessel és ezer egyéb lovaggal együtt.
 
Bár későbbiekben a francia királynak sikerült a felkelést leverni és Flandriát a francia koronához csatolni, de a felkelés vezetőit, [[Jan Breydel]]-t és [[Pieter de Coninck]]-ot később mint népi hősöket ünnepelték. Szobruk [[1887]] óta Brugge főterén áll.
 
== Egyéb ==
A felkelés, illetve a mészárlás eseményeit a [[Courtrai-i láda]] is megörökítette.
 
==Fordítások==
{{fordítás|nl|Brugse Metten}}
{{fordítás|fr|Matines brugeoises (histoire)}}
{{fordítás|en|Bruges Matins}}
 
== Jegyzetek ==
{{források}}