„Nagy Ignác (író)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kategória:Soroksáriak kategória hozzáadva (a HotCattel) |
a →Életpályája: link |
||
19. sor:
A [[Magyar Tudományos Akadémia]] [[1840]]. [[szeptember 5.|szeptember 5-én]] választotta levelező tagjai sorába; a [[Kisfaludy Társaság]] tagja lett [[1842]]. jan. 22.; a társaság egyszersmind segédtitkárrá és pénztárnokká is megválasztotta, mely hivatalait 1845-ig viselte. A [[Nemzeti Színház]] drámabiráló választmányának is tagja volt. [[1849]] elején Budán maradt és a ''Pesti Hirlap''nak volt levelezője, de a lap még jan. végén betiltatott. Ezután többnyire betegeskedve töltötte idejét, mígnem a májusi ostrom elől [[Soroksár]]ra vonult és csak októberben költözött vissza Pestre; ekkor, mint nem kompromittált egyén, hírlapkiadási engedélyért folyamodott, azt meg is nyerte s a [[Hölgyfutár (folyóirat, 1849–1864)|Hölgyfutár]] című szépirodalmi napilapot nov. 15. megindította. Már ekkor ritkán hagyta el lakását; azonban míg betegsége, a hátgerincsorvadás, engedte, megszokott színházlátogatását folytatta.
Cikkei, beszélyei, költeményei, színművei a következő hírlapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg: ''Regélő'' (1833–34. költemények, adoma, ballada s beszélyek); ''[[Rajzolatok]]'' (1835–36. beszélyek, humoreszkek, útirajzok és apróságok); ''Társalkodó'' (1835–37. beszélyek, humor és más czikkek, költ., 1836. szept.-től a lap segédszerkesztője); '''Jelenkor''' (1837. A fővárosi újdonságok első rendes rovatát ő alapította meg hirlapirodalmunkban és ő volt e lapnál a fővárosi élet első krónikása; ő mindig a [[Széchenyi István|Széchenyi]] eszméinek híve volt); ''Hajnal'' (1838); ''Athenaeum'' (1838–43. beszélyek, könyvism.); Részvét Gyöngyei (1838. A hősök, ered. vígj. 1 felv., N. I. vígjátékai közt Sobri cz.); ''Emlény'' (1841); ''Nemzeti Almanach'' (1841. Vendégszerep, vigj. 1 felv., 1852. A vetélytárs, ered. vigj. 1 felv.); ''Kisfaludy-Társaság Évlapjai'' (IV. 1844. Az agglegény, torzkép az életből, székfoglaló); Szivárvány (1844. torzkép); Aradi Vészlapok (1844. életkép); ''Budapesti Hiradó'' (1844. júliustól, mikor a lap megalakult, N. is munkatársa lett és a fővárosi újdonságokat Budapesti Hírharang czímen Q jegy alatt folytatta; eleinte minden számba írta, aztán hetenként kétszer, 1846-tól háromszor, 1847. nov. a B. Hiradó szerkesztősége az országgyűlés alatt Pozsonyban székelt, de N. Pesten maradt és tovább írta ujdonságait, 1848. márcz. írta az utolsó hírharangot); írt a ''Pesti Divatlap''ba (1844–48), az [[Életkép]]ekbe (1844–45., Ármány és szerelem, farsangi tréfa. 1847–48); a ''Honderű''be (1844., 1847), a ''Budapesti Divatlap''ba (1848.); a Pesti Hirlapba (1849. jan. 3–23-ig tudósítások); a ''Hölgyfutár''ba (1489. beszélyke, 1851. 188–199. sz. Bizalmas jegyzetek, 258. sz. Előfizetési kiáltvány, 1854. 55. sz. Nyilatkozathoz és a Hirharang cz. rovatot folyton írta); Losonczi Pönix (I. 1851. Ünneplések).
==Műfordításai==
| |||