„Ríbaddi” változatai közötti eltérés

Hosszú ideig tartó viszály állt fenn Ríbaddi és [[Amurrú (királyság)|Amurrú]] királya, [[Abdi-Asratum]] között (Amurrú valószínűleg a mai Délkelet-Libanon és Délnyugat-Szíria területén helyezkedett el). Amurrú királya zsoldosokat bérelt a [[habiru]]k, a [[Sardana|sardanák]] és más harcos törzsek tagjai közül. Az [[Az Amarna-levelek listája|EA]]#81 levélben Ríbaddi azzal gyanúsítja Amurrú királyát, hogy lázítja ellene az alattvalóit, és egyiptomi beavatkozást kér. Azt is megemlíti levelében, hogy AbdiasirtaAbdi-Asratum meg akarta öletni.<ref>[[William L. Moran]]: ''The Amarna Letters'' (Johns Hopkins University Press, 2002.) p.150</ref>

Ríbaddi arra kérte Ehnatont, küldjön egyiptomi íjászokat, akik megvédik az amurruiaktól és saját lázongó népétől. [[Szimirra|Zemart]], a korábban bübloszi fennhatóság alatt álló várost AbdiasirtaAbdi-Asratum elfoglalta (EA#84). Nem sokkal később az egyiptomi követet visszahívták [[Kánaán]]ból, így többé már a látszata sem állt fenn annak, hogy Ríbaddi Egyiptom támogatását élvezi. Segítségkérő leveleire Ehnaton többnyire nem válaszolt (EA#107), egy esetben nemtetszését fejezte ki a folytonos panaszkodás felett (EA#117).<ref>Moran, op. cit., p.193</ref> Az EA#101-es levél tanúsága szerint AbdiasirtátAbdi-Asratumot megölték, a trónon fia, [[Aziru]] követte, aki folytatta apja Büblosz-ellenes politikáját. Ríbaddi innentől kezdve őrá panaszkodik.<ref>Moran, op. cit., pp.176,183</ref>

„^''(1)'' Rībaddi mondja urának, az országok királyának, a nagy királynak, a harc urának. [[Büblosz|Gubla]] Bēlitje adjon erőt a királynak, az én uramnak. Uram, az én Napom lábához ^''(5)'' hétszer (és) hétszer leborultam. Tudja meg a király, az úr, hogy Gubla, a király igaz szolgálója, a (király) apáinak napjaiban jó (helyzetben) volt. Most azonban, íme, a király kiejtette hűséges városát ^''(10)'' a kezéből. Nézze meg a király apái házának tábláit, vajon nem igaz szolga-e az az ember, aki Gubla városában van. Ne vonakodj a te szolgáidtól! Mert a [[Apiruk|ḫabiru]] katonák ellenségessége erősebb nálam, és ^''(15)'' országod istenei (...) Fiaink és leányaink valamennyien, mivelünk együtt, Iarimuta országába vették be magukat, hogy életüket mentsük. Földem olyan asszonyra hasonlít, akinek nincsen férje, mert nincs, aki megművelje. Összes városom, amelyek ^''(20)'' a hegyekben és a tenger partján vannak, a ḫabiru katonákkal működnek együtt. (Csupán) Gubla, két várossal maradt meg nekem. És most íme, [[Abdiasirta|AbdiaširtaAbdi-Asratum]] elvette magának Šigata várost, ^''(25)'' és Ammia város lakosságának azt mondta: »Öljétek meg elöljáróitokat, és olyanok lesztek, mint mi, és nyugodtan lesztek.« És azok a szavai szerint cselekedtek, és olyanok, mint a ḫabiruk. És most íme, ^''(30)'' AbdiaširtaAbdi-Asratum írt a katonáknak: »Bīt-Ninurtában gyűljetek körém! És megrohanjuk Gubla várost.« Ha nincs valaki, aki kiment engem az ellenség kezéből, akkor leverik a kormányzóságot az ^''(35)'' az országokban, és minden ország a ḫabirukkal fog együttműködni. Tétessék igazság valamennyi országgal! Fia(ink) és leánya(ink) nyerjenek nyugalmat örökre! De ha még a király is kivonulna, ^''(40)'' az ellensége lenne mindegyik ország. Így végeztek ők egymás között, és ily módon nagyon-nagyon félek, hogy nincs senki, aki megmentene engem ^''(45)'' az ő kezükből. Mint a madarak, amelyek hálóba vannak fogva, olyan vagyok én Gubla városában. Miért vonakodsz országod irányában? Íme én így írtam a palotának, ^''(50)'' de nem hallgattad meg szavaimat. Íme, Amanappa nálad tartózkodik. Kérdezd meg őt. Ő ismeri és látta a szükséget, amely rajtam van. Hallgassa hát meg a király szolgája szavait! És adjon élelmet szolgájának, ^''(55)'' és tartsa életben szolgáját, és én őrizni fogom hűséges városát, amíg Bēlitünk, a mi isteneink (...) és országunkra vetik pillantásukat. És a király bárcsak gondolna országára! Szerezz nyugalmat országodnak! Bár helyesnek tartaná ^''(60)'' a király, az én uram, és elküldené egy emberét, aki itt maradna, én pedig a király, az én uram elé mennék. Jónak tartod ezt velem szemben? Mit csináljak én egymagamban? Íme így töprengek nappal ^''(65)'' és éjszaka.”<ref>Közli: ''ÓKTCh'', 245. old. Komoróczy Géza fordítása</ref>