„Edmond Halley” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: nds:Edmond Halley |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
12. sor:
Az akkor még egyetemi hallgató Halley 1675-ben levelezésbe kezdett a nála alig tíz évvel idősebb John Flamsteeddel, akit 1675. márciusában nevezett ki [[II. Károly angol király|II. Károly király]] az újonnan létesített Greenwich-i Obszervatórium élére, első [[Astronomer Royal|Királyi Csillagásznak]]. Halley beszámolt saját megfigyeléseiről, amelyek nem egyeztek egyes csillagászati táblázatok adataival, valószínűsítve, hogy a táblázatok adatai pontatlanok. Halley arra kérte Flamsteedet, hogy igazolja az ő megfigyeléseit. Ugyanazon év nyarán Halley meglátogatta Flamsteedet Londonban, és segített neki a megfigyelésekben, beleértve a június 27-én és december 21-én bekövetkezett [[holdfogyatkozás]]ok megfigyelését is.
Halley 1676-ban három tudományos cikket jelentetett meg, egyet a [[bolygó]]k pályáiról, egyet arról az eseményről, amikor augusztus 21-én a [[Hold]] elfedte a [[Mars (bolygó)|Mars]]ot, a harmadikat pedig egy hatalmas kiterjedésű [[napfolt]] [[1676]] nyarán történt megfigyeléséről.
=== Csillagkatalógust készít ===
39. sor:
Halley megpróbálta kitalálni, miként lehetne megmérni az atomok nagyságát. Az ezüstszálak arannyal történő bevonásához szükséges arany mennyiségéből kiszámította, hogy egy 0,01 [[inch]] oldalhosszúságú aranykocka legalább 2433 millió atomot tartalmaz. Minthogy az ezüstszálat körülvevő aranyréteg tökéletesen összefüggő volt, ezért Halley tudta, hogy eredménye jelentősen alulbecsüli az atomok tényleges számát. Számításai eredményét 1691-ben a Royal Society ''Philosophical Transactions'' című folyóiratában publikálta.
1692-ben különös ötlettel állt elő, miszerint a [[Föld]] üreges szerkezetű. Elképzelése szerint a Föld külső rétegét alkotó, 800 km vastag héjon belül két további gömbhéj és egy belső mag helyezkedik el, amelyek átmérője rendre a [[Vénusz]], a [[Mars (bolygó)|Mars]] és a [[Merkúr]] bolygók átmérőjével egyezik meg. Úgy gondolta, hogy a héjak között légkör található, minden egyes héjnak saját [[mágneses tér|mágneses pólusai]] vannak, és eltérő sebességgel forognak. Ezzel a különös rendszerrel próbált magyarázatot adni bizonyos mágneses anomáliákra. Azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy a belső héjak lakottak, és a légkörükből megszökő gáz alkotja a [[sarki fény]]t.
1693-ban kidolgozta és közreadta az első halálozási statisztikai táblázatokat, az [[életbiztosítás]]i díjak kiszámításának tudományos alapját.
| |||