„Szilágyi Ferenc (történész)” változatai közötti eltérés

Kolozsváron 1803-1815-ig tanult, egyszersmind a gr. Kuun és br. Bánffi házaknál nevelő volt. Iskoláit elvégezvén, köztanítói állásban a költészeti osztályt tanította. 1818 októberében [[Bécs]]be, 1819 tavaszán [[Göttingen|Göttingába]] ment ismereteit gyarapítani; ahonnan 1820-ban visszatérve, ismét Bécsben időzött, majd 1821. július 8-án a [[Református kollégium (Kolozsvár)|kolozsvári református kollégiumban]] a történet és filológia tanára lett. Politikai elvei miatt 1848-ban elvesztette ezen állását. Ekkor Pestre költözött és ott a szabadságharc leveretése után az akkori csász. kir. teljhatalmú polgári biztos b. Gehringer Károly fölszólítására elvállalta a kormány közléseire szolgálandó ''[[Magyar HirlapHírlap]]'' politikai napilap szerkesztését és e lapot 1849. november 15-én megindította és 1852. december végéig szerkesztette. A szerkesztői állástól elmozdított Szilágyit folyamodása következtében 1857. augusztus 6-án kinevezték a soproni kerületi iskolai tanácsosságra, mely hivatalában mint azon kerület protestáns fő- és középiskoláinak felügyelője az iskolai tanácsosságok 1861 októberében történt megszüntetéseig működött. Ekkor rendelkezési állapotba helyeztetvén, 1862. január 28-án nyugalmaztatott, mire Budára tette át lakását. Ezentúl egészen tudományos búvárlatainak s irodalmi munkásságának szentelte minden idejét; heteken át dolgozott a bécsi levéltárakban, még többet a budapestiekben; két ízben hosszasabban időzött Zsibón a báró Wesselényiek egyik ágának levéltárában. Az Akadémiában 1865-76-ig felolvasásaival 15-ször lépett föl, csaknem kizárólag Erdély XVIII. századi történelméből vett értekezéseivel; ezeknek kivonatai megjelentek az Akadémia Értesítőjében és részben külön is.