„Jankovich Miklós” változatai közötti eltérés

Kora műveltségére és tudományos eredményeire nyitott, nagybirtokos nemesi családban született, Jankovich Miklós jászkun kapitány és Beniczky Angelika gyermekeként. Alapiskoláit előbb a nemesi ifjaknak létrehozott [[Theresianum (Vác)|váci Theresianumban]], majd a [[Piarista Gimnázium (Budapest)|pesti piaristáknál]] végezte el, ezt követően 1791-ig történelmet és jogot tanult a [[Pozsonyi Akadémia|pozsonyi akadémián]]. 1793-tól [[Fejér vármegye|Fejér vármegyében]] vállalt jegyzői hivatalt, de apja 1797. évi halála után a tisztviselői pályát elhagyta. [[Rácalmás]]ra költözött, és testvéröccsével együtt kiterjedt birtokaik gazdasági ügyeit irányították. 1798-ban feleségül vette Rudnyánszky Antóniát, majd 1801 körül családjával együtt Vadaspusztán (ma [[Szalkszentmárton]] külterületi része) rendezkedtek be. Jankovich ekkor vette fel a ''vadasi'' előnevet is. A birtokok kezelése mellett gyűjteménye bővítésének és tudományos kutatásainak szentelte idejét.

1808-ban ismét hivatalra tett szert: a budai királyi [[kincstár|kamara]] tisztviselői karában tevékenykedett mint titoknok. Csakhamar azonban végleg elidegenedett a közigazgatási pályától, 1810-ben búcsút mondott a kamarának, birtokai irányítását gazdatisztekre bízta, s egyre tevékenyebben vett részt a [[Budapest|pest-budai]] tudományos és kulturális közéletben. 1814-ben felesége meghalt – három gyermeket hagyva maga után –, s Jankovich házasságra lépett a polgári származású Hauch Rozinával. A magyar kultúra és tudomány fejlesztésének anyagi támogatása és gyűjteményének bővítése erőn felüli anyagi kiadásokkal járt, a birtokain folyó termelés az [[1810-es–1820es évek|1810-es]] – [[1820-as évekbenévek]]ben zajló mezőgazdasági [[konjunktúra|konjunktúrát]] követően válságon esett át, így a családot az eladósodás réme fenyegette. Anyagi helyzetüket javítandó Jankovich megválni kényszerült a gyűjteménytől, amelyet végül 1836-ban az országgyűlés vásárolt fel.

[[Cornides Dániel]] hatására az [[1790-es évektőlévek]]től élete végéig szenvedélyesen gyűjtötte a [[könyv]]eket, [[kódex]]eket, [[oklevél|okleveleket]], [[érme|érméket]], történeti tárgyi emlékeket, régészeti leleteket és műalkotásokat. 1836-ban az országgyűlés a [[Magyar Nemzeti Múzeum]] számára 150 ezerszázötvenezer forintért felvásárolta a rendkívül értékes, 1833-ig létrejött ún.az úgynevezett első Jankovich-gyűjteményt, amely 63 ezer kötetnyi könyvet, 1400 kódexet, 4000 oklevelet, 12 ív országgyűlési iratanyagot, továbbá számos festményt, érmét, ékszert, ötvösremeket és régi fegyvert foglalt magában. A gyűjtemény könyvtári része a mai [[Országos Széchényi Könyvtár]] állományát gyarapította. Az 1833 után kialakuló ún. második Jankovich-gyűjteményt halála után örökösei elárvereztették, s csak töredékei kerültek a Magyar Nemzeti Múzeumba. Képgyűjteményének darabjai napjainkban részben a [[Szépművészeti Múzeum]]ban, részben a [[Magyar Nemzeti Galéria|Magyar Nemzeti Galériában]] találhatók.

Főként a gyűjteményében lévő könyv-, oklevél- és iratanyag búvárlásakutatása alapján jelentek meg történeti – jellemzően [[művelődéstörténet|művelődés-]] és [[nyelvtörténet]]i – adatközlései, valamint [[paleográfia]]i, [[kodikológia]]i, [[oklevéltan]]i és [[numizmatika|éremtani]] közleményei a ''Tudományos Gyűjtemény'' mellett ''A’ Magyar Tudós Társaság’ Évkönyvei''ben. A [[Ladánybene|Benepusztán]] feltárt [[honfoglalás]]kori temetkezési hely leletanyagát ő ismertette 1835-ben, szakszerűsége okán a legelső magyarországi [[régészet]]i leletleírások között tartják számon. Kéziratban maradt nagyszabású [[bibliográfia]]i munkája, a korábbi századokban megjelent mintegy 30 ezerharmincezer [[hungarikum]], [[ősnyomtatvány]] és [[könyv]] betűrendi címleírása ''(Közönséges magyar könyvtár 1533–1830).'' Szintén kéziratban maradt [[népköltészet]]i gyűjtését ''(Nemzeti dalok gyűjteménye)'' az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.

== Felhasznált forrásforrások ==