A XVIII. század második felében [[Jan Klemens Branicki]] [[hetman]], fővezér lett a Białystok környékének hűbérura. Ő volt az aki a már korábban létező lakot egy hatalmas főúr fennséges rezidenciájává alakította. Több művész és tudós jött Białystokba hogy éljen Branicki támogatásával. [[1749]]-ben Białystok városi jogokat kapott.
[[Lengyelország három felosztása|Lengyelország harmadik felosztása]] után [[1795]]-ben először a [[Porosz királyságKirályság]]hoz tartozott, majd a [[tilsiti béke]] után, melyetamelyet [[1807]]-ben írtak alá, az [[OroszországOrosz Birodalom]]hoz került. A XIX. század folyamán a város a textilipar központjává fejlődött. A gazdasági fellendülés következtében a népesség az [[1857]]-i 13 787{{formatnum:13787}}-ről [[1889]]-ben 56 629{{formatnum:56629}}-re és [[1901]]-ben 65 781{{formatnum:65781}}-re nőtt. Ebben az időben a lakosság nagy része zsidó és lengyel volt.
Az [[I.első világháború]] kitörése után [[1915]]. április 20-án pusztító bombázásnak lett a város kitéve. [[1915]]. augusztus 13-án német katonák jelentek meg Białystokban. A város az [[Ober Ost]] megszállási övezetbe tartozott, majd [[1918]] júliusától Litvánia része lett, Dél-Litvánia fővárosa. [[1919]]. február 19-étől visszatért [[Lengyelország]]ba. [[1920]]-ban, amikor a lengyel–szovjet háborúban a szovjet erők lerohanták, a [[Julian Marchlewski]] vezette [[lengyel forradalmi bizottság]] parancsnoksága volt itt, mely kísérletet tett a [[Lengyel Szovjet Szocialista Köztársaság]] kikiáltására.
[[Fájl:3 Bialystok 44.jpg|thumb|250px|right|Dojlidy kastély Bialystokban (Államigazgatási főiskola)]]
